Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

csak hatáskörébe utalt birtokai) igazgatása terén elsősorban az lett az inspector feladata, hogy a kicsiny portiókból álló jószágokat magánszemélyeknek adja bérbe, pontosan hajtsa be ezek bérleti összegét, s ügyeljen a bérleti szerződés megtartására, ne engedje túlságosan megterhelni a jobbágyokat, sem a velük való rossz bánásmódot ne nézze el; az allodialis földeken ne tűrjön változtatást, sem az épületek vagy a gazdaság más részeinek deteriorálását. A kincstári kézben levő birtokoknál, továbbá a vallás-, ill. tanulmányi alapi birtokoknál az igazgatás közvetlen ellenőrzése volt a felügyelő feladata. (Az instructio részi etesen szabályozta a hatóság ügyintézését is; 1. F 46. 1786:1113.) Szabályozta az instructio az alárendelt hatóságok ellenőrzésének módszereit is. Tanulmányoznia kellett az alsóbb szervek utasításait, működésük módját és az azokat szabiályozó döntéseket és szabályrendeleteket. A közvetlen ellenőrzésre pedig a vtsitatiók szolgáltak. Az inspector vagy helyettese évente egyszer végig kellet hogy látogassa az alája rendelt hivatalokat, meg kellett vizsgálnia működésüket, továbbá az igazgatás megjavításának lehetőségeit. Vizsgálatot tarthatott szabálytalanul eljáró alárendeltjei ellen, s indokolt esetben felfüggeszthette őket; az utóbbi esetet azonban a Guberniumnak kellett jelentenie. A visitatiókról az inspectornak szintén jelentést kellett tennie a Guberniumnak. Részletesen körülírta az utasítás a felügyelő alá rendelt hatóságok személyzeti ügyeiben való eljárás módját is. Magasabb tisztségeknél, állások létesítése vagy a régiek megüresedése esetén hármas jelöléssel kellett élnie a Gubernium felé; a döntést az hozta meg. Ha azonban csak substitutióról volt szó (amelynek egyébként is haladéktalanul meg kellett történnie), az inspector ideiglenesen maga is eljárhatott az ügyben, s csak jelentéssel tartozott a Guberniumnak. Az alsóbb tisztségeket maga töltötte be, s csak a személyzet kimutatását volt köteles előírásszerűen, negyedévenként felterjeszteni a Guberniumhoz. Évente készített az inspector minősítési táblázatot is alantasairól, amelyek szintén a Guberniumhoz jutottak. A kamarai felügyelőség néhány évvel túlélte II. Józsefet; 1793-ban szüntették meg. (Az év május 1-én rendelkezett a Thesaurariatus abban az értelemben, hogy az Inspectoratus újra a Kincstartóságba olvadt bele. A hatóság működése augusztusban szűnt meg.) A jegyzőkönyvsorozat azokról az ügyekről tartalmaz feljegyzéseket, amelyeket az Inspectoratus egy-egy meghatározott időszakban (egy hót vagy egy hónap) intézett. Ezeket a felettes hatóságokhoz terjesztették fel. Formájára egyébként az ülésjegyz őköny vekhez hasonló: kéthasábosan közli az ügy és az elintézés kivonatát. A heti vagy havi időszak jegyzőkönyvét az inspector és helyettese (ill. helyettesei) írták alá. Az 1786—1789. években az ügyek egységes sorozatban kerültek a kötetekbe. 1790-től kezdve külön jegyzőkönyvbe vezették a só- és kancelláriai, ill. az összes többi ügyeket. A jegyzőkönyvek bejegyzései a iktatószámok rendjében haladnak. Az iratanyag iktatókönyvei a következő rovatokat tartalmazzák: iktatószám, az irat kelte, praesentatuma, az ügy előadója (az inspector vagy valamelyik helyettese), az irat tárgya, elintézésének kelte, az elintézés kivonata (vagy ehelyett csak annak feltüntetése, hogy kihez küldték meg az expeditiót), a kiadás kelte, végül egy rovat a „signum monitorium" (ez NB jelzéseket jelent) és az esetleges kapcsolatos szám feltüntetésére. A mutatókönyvek betűsorosak. Az egyes címszavaknál az irat tárgyának rövid kivonatát és iktatószámát közlik. (A betűsor kétszeres bennük; az alacsonyabb iktatószámok