Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

a kötet első felébe, a magasabbak a másodikba kerültek.) A fond kutatása a mutatók alapján történhet. A kérőlapon a fond neve mellett a megfelelő év számát kell feltüntetni, s lehetőleg azt is, hogy mely időszak feljegyzéseire, mely iktatószámokat, vagy (1790-től kezdődőleg) mely referátumba tartozó bejegyzéseket tartalmazó kötetre van szüksége a kutatónak. F 229. Tricesimarum Administratio 1786-1795 2 csomó, 32 kötet 1—17. Ülésjegyzőkönyvek (Protocolla) 1786—1795 18. Iktatókönyv (Protocollum exhibitorum) 1788—1795 19—29. Mutatókönyvek 1786—1795 30. Királyi könyvek (Rescripten Bücher in Bancal und Dreissigst Angelegenheiten) 1786—1789 31. Index Normalium Tricesimalium 1784—1793 32. A harmincadigazgatóság instructiója 1786 33. A harmincadigazgatóság selejtezésre kiválogatott iratainak jegyzéke (Elenchus actorum administrationis antea tricesimalis de anno 1786 usque inclusive 1791 pro annihilatione destinatorum) 1786—1791 34. Vegyes iratok 17 kötet 1 kötet 11 kötet 1 csomó 1 kötet 1 kötet 1 kötet 1 csomó A harmincadigazgatóságot az igazgatási apparátusnak ugyanaz a nagyarányú átrendezése hozta létre, amely az előbb ismertetett kamarai felügyelőséget. Működése az 1786. januári rescriptumok nyomán indul meg. Az új hatóságnak instructiója olyan szerepet szánt, amilyet az osztrák örökös tartományokban működő Bankogefällen-Administrationok is betöltöttek. Az igazgatóság úgyszólván teljesen független volt a Guberniumtól; csak annak elnöke (aki az igazgatási hatóságok 1786 elején bekövetkezett összefogásakor az egész erdélyi kormányzat felett irányító vagy ellenőrző hatáskört gyakorolt) nyetr jogokat vele szemben. Az administratiónak fel kellett terjesztenie hozzá pronocollumait; az expeditiók kiküldésével azonban nem kellett megvárni az elnök válaszát. Ha a gubernátor vagy guberniumi elnök valamely harmincadügyről tájékoztatást kért, az igazgatóság köteles volt megadni neki. Ha az helytelennek találta az administratio valamely intézkedését, eltilthatta az illető expeditio kibocsátását; ilyen esetekben azonban közös megegyezéssel kellett döntésre jutni, s ha ez nem jött létre, mindkét félnek a felettes hatóság elé kellett vinnie az ügyet. A gubernátor vagy Gubernii praeses csak olyan esetekben intézkedhetett az igazgatóság véleményével ellentétesen, ahol a halasztás veszélyes lett volna; ilyenkor azonban utólagos jelentéstétellel tartozott az udvarnak. Főhatósága így az egyesített Magyar—Erdélyi Udvari Kancellária és az udvari Bankái- und Dreissigst Gefällen Regie volt. Hatáskörébe tartozott az egész erdélyi harmincadügy irányítása. A hatáskör annyira természetesen különült el a kincstári igazgatás egyéb területeiétői, hogy az egyes ügykörök részletezésével az instructio nem