Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A fond kutatása az iktatókönyvek alapján történhet; ahol ilyen nincs, ott darabonkénti átnézéssel. A kérőlapon a fond neve mellett az ügyirat év- és iktatószámát, ill. a szükséges iratdarab közelebbi megjelölését (pl. „Aufnahms Protokoll") keU feltüntetni. F 228. Cameralis Inspectoratus 1786-1793 35 kötet 1—19. Ülésjegyzőkönyvek (Protocolla) 1786—1792 19 kötet 20—27. Iktatókönyek (Protocolla exhibitorum) 1786—1793 8 kötet 28—35. Mutatókönyvek (Indices) 1786—1793 8 kötet A kamarai felügyelőség, amelynek iratait ez a fond tartalmazza, az 1786 eleji nagy átszervezések idején jött létre. A két nagy rescriptumban (1786. január 16. és 23.) összefoglalt rendezés, mint ismeretes, a Gubernium in Politicis et Cameralibusnak alárendelt igazgatóságokat létesített. Minthogy a sóügyi igazgatásnak a legnagyobb része a bánya- és pénzverésügyi hatóságok hatáskörébe került [a sókitermelés és a sókamarai gazdaságok igazgatása teljes egészében; a tengelyes sószállításé, mint az 1786. január 16-i rescriptum mondja, „ist gewissermassen mehr ein Politischer, als Cameral Gegenstand"; a sókereskedelem lebonyolítását szintén bánya- és pénzverésügyi tisztviselők végezték, csak elszámolással tartoztak a cameralis főhatóságnak (1. F 46. 1786:1113)], a harmincadügyek intézésére pedig külön administratio jött létre, a cameralis inspectoratus hatásköre meglehetősen kis területre terjedt ki; a vízi úton történő sószállításra, a tizedigazgatásra és végül a néhány kis erdélyi kamarai jószág ügyeinek intézésére. A császár ezért nem is tartotta szükségesnek igazgatóság létrehozását; elégségesnek tartotta egy felügyelői állás létesítését, aki mellé helyettes vagy adjunctus és egy irnok volt kerülendő. (Ehhez később egy további adjunctus és egy obequitator is járult.) Az Inspectoratus élére Mattheus Hauenschildet nevezték ki. Székhelye Szeben lett. A felügyelőség a Gubernium in Politicis et Cameralibusnak, ezen túlmenően pedig az egyesített Magyar—Erdélyi Udvari Kancelláriának volt alárendelve. Hatáskörének egyes ágaival kapcsolatban utasítása a következőket határozta meg: a sóügyi igazgatás területén elsősorban a marosportusi sószállítási hivatal munkáját kellett ellenőriznie, ott is különösen a só bevételezését és kiadását, továbbá a hivatal készpénz- és anyagszámadásait. A sószállítás ellenőrzése is rá tartozott (amennyiben ti., mint ez a tengelyes szállítás esetében jórészt törtónt, nem a közigazgatási hatóságokra maradtak ezek a teendők). Gondoskodnia kellett megfelelő számú sóhajós létéről, kiváltságaik védelméről, továbbá adójuk beszedéséről. A kincstári sóhajóépítés irányítása is az ő feladata volt, csakúgy, mint a sóskutak felügyelete. A tizedügyi igazgatásban elsősorban a tizedbérletek ügyeire kellett figyelemmel lennie; olyan helyeken, ahol a kincstár maga végezte el a tizedelést, az eljárás lefolytatására és a tizedtermékek beszállítására, továbbá ezek értékesítésére s végül a tizedigazgatás területén foglalkoztatott tisztviselők munkájára. A kincstári birtokok (továbbá a vallás-, ill. tanulmányi alapnak ugyan-