Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ként is a bizottság tagjával — egyetértőleg), kivéve azokat az eseteket (donatio stb., ill. az administratio változása), amelyekben a Gubernium volt hivatva dönteni. A második csoport esetében (minthogy a Gubernium a március 26-i rendelet értelmében az első fellebbviteli fokon nem avatkozhatott az ilyen perek eldöntésébe) a bizottság szintén önállóan ügyködhetett. A sóügyi igazgatást három fő csoportra osztotta a tervezet: a só bányászat, -kereskedelem és -szállítás csoportjára. A sóbánya-igazgatás teljesen a bizottság hatáskörébe került volna. Emellett a thesaurarius kisebb hatásköri átcsoportosításokat látott szükségesnek a Commissio és az Inspectoratus Cameralis közt. A harmincadigazgatás terén a bizottság (tekintettel arra, hogy a harmincadigazgatás továbbra is folytatta működését) a Gubernium 1786 és 1790 közti felügyeleti hatáskörét vette volna át. A tized- és uradalmi igazgatás továbbra is a Cameralis Inspectoratus kezén maradt volna; azokban az ügyekben, amelyekben korábban a Gubernium hozott döntést, a Commissiónak kellett volna határoznia. A tisztségek betöltése mind a Cameralis Inspectoratus, mind a harmincadigazgatás területén (eltekintve a főtisztségektől, amelyek ügyében a Gubernium rendelkezett) a Commissio hatáskörébe ment volna át. A bizottság működésére vonatkozólag a tervezet a következőket tartalmazta: a bizottságba delegált két guberniumi tanácsos egyike 1. a harmincadigazgatás és az Inspectoratus Cameralis jegyzőkönyveinek revisióját végezte volna (az utóbbiét csak a sóhajózás vonatkozásában), 2. a sóügyeket általában, különösen pedig a sóbánya-igazgatásiakat lett volna hivatva intézni. A másikra az Inspectoratus Cameralis jegyzőkönyveinek revisiója maradt (a nem sóhajózási ügyekben), továbbá a fiscalis ügyek (ezek a fiscalis director vagy helyettese bevonásával). A harmincadigazgatás és a cameralis inspectoratus vezetői szintén tagjai lettek volna a bizottságnak. Referadájukat funkciójuk határozta meg. A szerv a tervezet szerint üléseken hozta volna meg döntéseit, egyhangúlag vagy szavazattöbbséggel. Az ülésekről jegyzőkönyv készült, ami a Gubernium elé volt terjesztendő. A bizottságban hozott határozat alapján elintézésfogalmazvány készült, amelyet előbb a referens vizsgált felül, majd a thesaurariushoz került superrevisióra; ő a Gubernium expediturájára tette át a fogalmazványt. (Az expeditiók a Gubernium nevében készültek.) A bizottság iratanyagának regestratiójára és őrzésére nézve a thesaurarius azt látta volna a legjobbnak, ha e feladatot az Erdélyi Kincstári Levéltár látja el. Az ügy referense, Székely Dávid, csak néhány ponton látta szükségesnek a tervezet módosítását. Nem tartotta helyesnek azt, hogy a bizottságban eldöntött ügyek guberniumi superrevisio nélkül kerüljenek az expediturára. Ezt csak a fiscalis perek esetében vélte lehetőnek (amelyekben ti. a thesaurarius a saját neve alatt tehetett expeditiót). Sürgős esetekben a bizottság soron kívüli jegyzőkönyvkivonattal kellett hogy értesítse a Guberniumot az ügyről (az expeditio azonban ekkor is azon keresztül volt intézendő). A kincstári igazgatási apparátus tisztségeinek és szolgaállásainak betöltésére nézve azt javasolta, hogy csak az utóbbi legyen a bizottság feladata; az előbbire nézve a Commissiónak (az illetékes szakigazgató meghallgatásával) hármas javaslatot kellett készítenie, s ez a Guberniumhoz volt felterjesztendő. Végül javaslatot tett a bizottság személyi összetételére nézve is. A bizottság elnöke Bánffy Farkas thesaurarius lett; tagjai két guberniumi tanácsos (egyikük a szakértelméről ismert Beyschlag, korábban a Thesaurariatus tanácsosa), a fiscalis director vagy helyettese, a kamarai