Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

II. József Restitutionsediktje új helyzetet teremtett az erdélyi kincstári igazgatásban is. A restitutio első gyakorlati lépése Bánffy György 1790. február 13-án Bécsben kelt elnöki előterjesztése volt a Guberniumhoz az edictum nyomán felmerülő kérdésekről. Az egyéb vonatkozásokban számos gyakorlati intézkedést tartalmazó előterjesztés a kincstartóság visszaállításának ügyét egyetlen rövid kitételben elintézte: ennek megtárgyalását csakúgy, mint az Erdélyi Udvari Kancelláriával és a Guberniummal kapcsolatos ügyekét visszatéréséig el kívánta halasztani.

60 Időrendben a március 26-i rescriptum lenne a következő állomása a változásoknak, ha ti. ezt, alább kifejtendő okokból, gyakorlati intézkedésnek lehetne tekinteni. A rescriptum (amely különben nemcsak a kincstári igazgatás II. József előtti rendjének visszaállításával foglalkozott, hanem a kormányzat többi ágának problémáival is) egyelőre nem látta helyénvalónak a Thesaurariatus visszaállítását. Ehelyett a thesaurarius elnöklete alatt álló Cameralis Commissio felállítását rendelte el. Az új szerv tagjai egy-két, a kamarai ügyekben szakértelemmel bíró guberniumi tanácsos, a fiscalis director vagy helyettese s a cameralis inspector meg két helyettese kellett hogy legyenek. A bizottság feladata elsősorban a fiscalis perek tárgyalása volt; emellett a harmincadügyeké („nebst Zuziehung des Administrators"), a sóbányászatiaké és az uradalmiaké (a bányauradalmak nem bányászati ügyeit is ideértve). A többi kamarai ügyet a rescriptum a Gubernium piénumánál hagyta (azzal, hogy a gubernátor vagy a Gubernium egyes további ügyeket is a bizottsághoz utalhat). A resriptum azonban csak 1790. augusztus 19-én érkezett a Guberniumhoz, s szeptember 6-én Koszta István nyugodtan fogadtathatta el opinióját a Guberniumban: időközben már mindaz megtörtént (ha némileg módosítva is), amit a rendelet előírt.

61 Közben ti. a Főkormányszék végrehajtotta a Commissio Cameralis megszervezését. A kiindulópontot Bánffy György újabb, 1790. április 10-i elnöki előterjesztése jelentette. A gubernátor ekkor már ismerte a március 26-i resolutiót (vagy legalábbis a benne foglalt elvi döntéseket). A propositio a rescriptummal azonos értelmű javaslatot tett a Commissio megszervezésére. A bizottság jogot nyert a Guberniumnak alárendelt kincstári igazgatási szervekkel, valamint a harmincadigazgatósággal való levelezésre. A Gubernium két ízben, 1790. április 26-án és május 10-én tárgyalta a propositiót. Már az első tárgyalás után felszólította Bánffy Farkast, a Gubernium Judiciale alelnökét (aki a névlegessé vált thesaurariusi tisztet is viselte), hogy mind a bizottság agendái, mind személyi összetétele tárgyában terjessze véleményét a tanács elé.

62 Bánffy Farkas terjedelmes operatumát 1790. május 25-én tárgyalta a tanács. A tervezet értelmében a Commissio a Thesaurariatus Cameralis hatáskörét majdnem egészében visszanyerte. A Gubernium fősége csak bizonyos, pontosan körülírt ügyekben maradt meg vele szemben.

63 (A bizottságnak azt a működési kört kellett volna elnyernie, amellyel a Gubernium egyházi, alapítványi stb. bizottságai rendelkeztek.) Hatáskörébe tehát (az előbb említett, továbbá az alapítványi, vesztegzár- és pénztárügyek kivételével) az egész cameralis igazgatás beletartozott volna (a szó korábbi, tehát a sóbányaügyet is magába foglaló értelmében). Részletezve az egyes igazgatási szakágakban bírt jogkörét, a fiscaliát a tervezett két csoportra különítette: 1. a fiscus által már birtokolt jószágok ügyére, 2. azokra, ahol a fiscusnak revindicatióval kellett jogaihoz jutnia, vagy amelyekben magánbirtokosok perrel támadták meg jogaiban. Az első csoporthoz tartozó ügyekben a bizottság önállóan járhatott el (a fiscalis directorral — egyéb31* 483