Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ragasztott nyelvekkel jelezték. A második kötet (1793/94.) törvényhatóságok, azon belül perceptorok rendjében halad. Közli a befizetés keltét és címét (ez utóbbit általában csak oly esetben, ha külön assignatióval történt kifizetést tudtak fel szolgáltatásul), a készpénzbefizetés összegét, a természetbeni szolgáltatás készpénzellenértékét s a külön assignatiókra tett kifizetés tételét. A harmadik és negyedik kötet (1798/99), ill. 1799,1800) törvényhatóságok, azon belül perceptorok rendjében halad; közli a befizetés idejét és címét; jelzi azt, hogy mily összegű a kivetés, mennyit kell a befizetésbe feltudni adóelengedések, ill. rendkívüli befizetések címén; közli a készpénzbefizetés, az adóba beszámított naturaliák és rendkívüli assignatiókra tett kifizetések adatait. Segédeszköz nincs a kötetekhez. Kutatásuk átforgatással történhet. A kérőlapon az állag nevét és a szükséges kötet jelzését kell feltüntetni. F 423. TÖRVÉNYHATÓSÁGI PERCEPTOROK BEFIZETÉSEINEK ÖSSZESÍTŐ KIMUTATÁSAI 1799-1808 1 csomó 1. 1 csomó A kimutatások négy típusú befizetendőt ölelnek fel: az 1740-es évektől az 1770-es évekig terjedő időszakból maradt restantiákat, az 1770-es—1790-es évek hátralékait, akimutatás kiállítását megelőző öt év (az ún. nórmale quinquennium) restantiáit s végül a folyó pénztári évre kivetett adó stb. összegét. Mindez több tabellatípusban került kimutatásra. A legkorábbi restantiacsoport tabellái a törvényhatóság és a perceptor nevét, a hátralék évét és összegét, a folyó pénztári évben tett befizetéseket (az elfekvő befizetést, a relaxatiót, a recens liquidatiókhoz áttett összeget — mindegyik tételt több rovatban — s ezek végösszegét) tüntetik fel, majd a még fennmaradó összeget, az ebből a perceptor által legitimálandókat, ill. az adózóknál kinnlévőket, azután azt, hogy az effektíve befizetett összegeket továbbították, s végül a bevételek és kiadások egybevetését (pénztári maradvány, ill. supererogatum). Az 1770-es—1790-es évek restantiáinak két típusú kimutatása maradt fenn; az egyik csak a restantiaösszeg és befizetések részletes adatait közli, a másik az ebből történt kiadásokat (relaxatiók, a Cassa Provinciálishoz befolyt összegek) s a befizetések és kiadások külön egybevetését is. A nórmale quinquennium restantiáinak kimutatása vagy az ezt megelőző időszak hátralékaival, vagy a folyó pénztári év befizetéseivel együtt, vagy külön tabellákon történt; a tabellatípusok részben az 1770-es—1790-es évekével, részben a folyó évével azonosak. A kimutatás készítésének évében történt befizetések táblázatai a törvényhatóság és a perceptor nevét, a kivetést, ill. az előző félévről maradt befizetendőket, a befizetéseket (több-kevesebb részletességgel), az ebből tett kifizetéseket (imputatio és bonificatio — rendkívüli szolgáltatások; adórelaxatiók: károsodottaké, tévesen adóztatottaké, behajthatatlan restantiák; visszafizetések; katonai kvártélyok bonificatiójára, adótabellák rectificatiójára és revisiójára tett kifizetések, contractionalis commissariusok díja, a perceptori ratiók revisiójának költségei, személyzeti kiadások — salariumok, egyéb rendszeres kiadások; ugyanezek külön rendeletre, a költségvetési összegen túl —; magazini kézművesek bére; tűzifára tett kiadások; marchalisok költségeire tett utalványozások, a szamosújvári börtön fenntartási költségei, adóösszeg és adó-