Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

cigányok stb. Az adóalappal kapcsolatos probléma volt az adóalap eltitkolásáé (celatio); az ennek egyedi eseteivel kapcsolatos vagy az erre vonatkozó általános rendelkezések is sűrűn szerepelnek az állagban. Állandóan szorgalmazták (adóügyi okokból) a felsőbbségek a közföldek felosztását. Kimutatásokat követeltek a számvevőségtől az adó alá tartozó állatállomány növekedéséről vagy fogyásáról, jelentéseket az adómennyiség csökkenésének okairól, megküldték neki a különböző évek adómennyiségének egybevetésére szolgáló adóbilanxokat stb. A rectificatio módját, az adókivetés szabálytalanságait illetőleg is találunk itt rendeleteket. Az adóbefizetések körüli viták is felsőbb rendelkezésekre adtak okot. Rendeletek foglalkoztak az adóösszeg beszállításának költségeivel. Megemlítendő: az 1764 előtti korszaknál szerepelnek a számvevőséget és a Commissio Directiva-t közösen illető rendelkezések is. A bejegyzések legfontosabb csoportját azonban a magával a szám vétellel kapcsolatos rendelkezések teszik: perceptori számadások sürgetései, a számadásokra tett megjegyzések, perceptori restantiák ügyei és a hátralékban maradt perceptorok liquidatiói, a mértéken túli adóösszegek visszafizetése stb. Számos rendelkezés tárgya a perceptoroknak a számvételeken túli ellenőrzése: a perceptori cassák visitatiói, a törvényhatósági pénztárnokok havi kivonatainak és pénztári naplóinak ellenőrzése. Perceptori pénztárak őrzésével kapcsolatos rendelkezéseket is találunk itt. Más állami jövedelmek ellenőrzésével kapcsolatban is szabályozták felsőbbségei az országos számvevőség működését.Tájékoztatásul közölték vele kormányhatósági, törvényhatósági vagy városi tisztviselők kinevezését, illetményeik mértékét, tisztviselők illetményének letiltását, állásukból felfüggesztésüket vagy visszahelyezésüket stb. Különösen az utolsó (1787—1795. évi) kötetben találkozunk sűrűn a hatóságok tisztikarának és szolgaszemélyzetének ilyen típusú ügyeivel (szabadságos, betegeskedő tisztviselők illetményügyei, tisztviselők, contumaciaszolgák taxaügyei, nyugdíjasok ügyei stb.). Számítsuk ide a napidíj ügyeket is (vizsgálóbiztosok stb. napidíjai). A rendeletek által felölelt többi tárgykörök ismertetését már rövidebben oldjuk meg. Ezek a rendelkezések költségvetések felterjesztését követelték meg. Szabályozták az Exactoratus Provinciális szerepét a városi jövedelmek, a szász natio allodialis jövedelmei megvizsgálásában, kapcsolatát a Directio Oeconomica Saxonical-val (ennek instructiója is ide került). Foglalkoznia kellett az országos számvevőségnek a városok, községek adósságainak kérdésével is (ismeretes, hogy a helységek eladósodása a 18. századi Erdélyben rendkívüli méreteket öltött). A katonaság tartásával kapcsolatos közvetlenebb teendői voltak a katonai kvártélyok bonificatiójával, a kvártélyok építkezésével, tatarozásával, a stationális commissariusok működésével kapcsolatban. Megküldték neki újoncozás és katonaló-kiállítás jegyzőkönyveit. Számos egyedi jellegű teendője is akadt a hatóságnak: foglalkozott gratuitum oblatumokról való szám vétellel, a kolozsvári akadémia professzorai fizetésének kérdésével; Bécsben tanuló erdélyi ifjak számára tett utalványozások, Selmecre stb. tanulmányokat folytatni induló személyek útiköltségére adott segélyek ügyével, szabadságról ezredükhöz visszatérő katonák útiköltségügyeivel, rabló elfogásáért kiutalt taglia ügyével stb. (Az Exactoratus Provinciális 1833 előtti iratanyagának töredékes volta következtében az 1771 és 1795 közti időszakot illetően ebből a rendeletmásolati könyvsorozatból alkothatunk viszonylag legteljesebben képet az országos számvevőség működéséről.) 27 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 417