Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

küldött rendeletek elmaradt vagy késedelmes számadások felterjesztését sürgették, a számadásra tett difficultasokat tartalmazzák, számadások formai szabálytalanságát kifogásolták, felmentvényt adtak ki, vizsgálóbiztosokat küldtek ki liquidatio-ügyekben, adórestantiák ügyében, executio-ügyekkel foglalkoznak (sürgetik vagy javasolják). A főszámvevőség számos egyéb ténykedése is eléggé közel állt a tulajdonképpeni számvételi feladatokhoz: adókedvezmények, adószedési visszaélések, az adóalappal kapcsolatos más szabálytalanságok, perceptor és falusi bíró controversiája, országgyűlési követ illetéktelenül felvett napidíja, magánszemélyeknek az országos pénztárral (Cassa Provinciális) stb. szemben fennálló adóssága ügyében rendelkezett vagy tett jelentést, városi jövedelmek növelésére tett javaslatot, perceptor károsodásának orvoslásával foglalkozott, megyei főbírónak a jobbágyok kárára történt visszaélése ügyében levelezett. Külön említendő együttműködése Seeberggel. Levelezést folytatott a hatóság a Guberniummal személyzeti, illetmény-, irodaszer-ellátási ügyekben. A kötet bejegyzései időrendben haladnak. (Az év és a hónap jelölése az oldalakon élőfej szerűen szerepel.) A kötet végén betűsoros mutató található; ez rövid címszavakat ad, s a lapszámra utal. Az állag kutatása a mutató alapján történhet. A kérőlapon az állag nevét kell feltüntetni. F 384. AZ ORSZÁGOS FŐSZÁMVEVŐSÉGHEZ INTÉZETT, ILL. AZ AZT ILLETŐ KIRÁLYI LEIRATOK, UDVARI KANCELLÁRIAI ÉS GUBERNIUMI RENDELETEK MÁSOLATI KÖNYVEI 1758-1764, 1771-1795 2 csomó 1—2. 2 csomó Az országos számvevőséggel csak a Gubernium állt közvetlen levelezésben, annak lévén alárendelve; a Főkormányszék azonban megküldte neki a számvételi vonatkozású rescriptumokat és udvari kancelláriai decretumokat is. Tájékoztatásul megkapta a Guberniumnak más hatóságokhoz (Supremus Commissariatus Provinciális stb.) küldött olyan rendeleteit is, amelyeknek a szám vétellel kapcsolatos kihatásai lehetnek. A rendeletek közül első helyen a számvevőség szervezésével, működésével kapcsolatos rendelkezéseket említjük: az Exactoratus Provinciális 1771-i újjászervezésekor nyert (1771. december 6-i keltű) instructio ját, az Exactoratus Provinciális működését, ügyintézésének szabályozásait tárgyazó rendeleteket, munkálatainak guberniumi tárgyalásait, ill. ezek sürgetését, az országos főbiztosság és a számvevőség közti nézeteltérések ügyeit stb. A magát a szám vételi munka érdemét illető rendelkezések közül az adóösszegek számvételével kapcsolatosak képezik a legnagyobb volument. Az adóügyi igazgatás menetének minden állomásával, az adóügy legtöbb problémájával kapcsolatban találunk itt rendelkezéseket. Elsőnek az adóalap körüli kérdéseket említjük: az Exactoratus rendeleteket kapott különleges helyzetű területek adóügyeiben (határőröknek a provincialisták közt bírt telkeiről készült kimutatások felülvizsgálatának ügye, a határőrvidék adóügyei általában stb.); értesítéseket nyert mentességek megadásáról vagy megtagadásáról (nemesi productióval elnyert adómentesség, ideiglenes mentességek — égettek stb. —), rendelkezéseket vett olyan különleges nemességi kategóriák adózása tárgyában, mint a bányászok,