Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
nagy selejtezés érte az anyagot (ez a 18. századi adótabellákat érintette súlyosan). Legjobban pusztította a levéltárat az utolsó, 1870-i selejtezés. Ekkor selejtezték ki az Exactoratus Provinciális departamentumainak úgyszólván teljes 1833 előtti ügyiratanyagát (a központi segédkönyvekkel együtt), az 1808 előtti perceptori számadásokat, a Cassa Provinciális naplóit (és csatolmányaikat), a rájuk vonatkozó számlakönyveit, az országos pénztár 1833 előtti költségvetése, az ún. mellékalapok 1833 előtti anyagát, a Fundus Purificationis teljes iratanyagát, az 1817-i ínségsegélyek számadási iratainak legnagyobb részét, az 1848 előtti megyei számadási anyagot, a törvényhatósági pénztárak visitatiójának okmányait, az 1818 előtti adótabellákat (kivételektől eltekintve) s a hozzájuk tartozó relaxationis instrumentumokat, az 1840 előtti allodialis számadásokat és a kvártélyjegyzékeket. (A piaci árkimutatások ismeretlen úton menekültek meg a selejtezéstől.) Bizonytalan, hogy mi lett a sorsa az 1818 utáni adótabella-anyagnak. Nem volt szerencsésebb az 1849—1861 közti anyag sem; az államszámvevőség iratai még az Exactoratus Provinciálisénál is töredékesesebben vannak itt képviselve; az 1861 utáni ügyiratanyag teljesnek mondható, külön számadási anyag azonban nem maradt e korból. Az országos főszámvevőségek anyaga így ma két töredékes és két viszonylag teljes részből áll. Az első az 1833 előtti korszak anyaga: hivatali levelezés, számadások, kimutatások, mérlegek stb. kb. 90 évből, köztük rendkívüli értékű állagok. A második rész a viszonylag ép 1833—1848-i anyag. A Staatsbuchhaltungnak csak töredéke maradt meg, az Oberpupillarcommission ügyiratanyaga viszont egészében. Az 1861 utáni ügy iratanyag teljesnek tekinthető. Exactoratus Provinciális Az országos főszámvevőség 1833 előtti anyaga (Archivum Vetus) Mint már bevezetőben említettük, az országos főszámvevőség 1833 előtti iratanyaga csak töredékesen marad ránk. A megmentett iratanyag bizonyos állagrendet nyert; ezt az 1958—1959-ben végrehajtott rendezés csak töredékeiben hagyta meg. Azt semmiképp sem állíthatjuk, hogy az ismertetendő állagok alapján teljes képet adhatunk az országos főszámvevőség korai tevékenységéről. Nem tehetjük ezt szélességben, a feladatok teljességének bemutatásában sem. Épp az ismertetendő nyilvántartások, kimutatások változékonysága keltheti fel a gyanút: hány más típusa volt még az országos jövedelmek ellenőrzésének. S ez az iratanyag időben töredékes. Az állagok jó része csak néhány évet ölel fel (ha ugyan nem csak egyet va gy egy felet); egy-egy fajta működésének inkább csak jelzését találjuk itt, mint teljes termékét. így nem láttuk értelmét annak, hogy az egyes állagok ismertetésén túl belemélyedjünk az Exactoratus Provinciális, ill. más központi országos számvevői szervek működésének részletes elemzésébe. A Cassa Provincialisszal kapcsolatban pedig meg kell jegyeznünk: a korábbi leltári feljegyzések nem tudnak az országos pénztár külön levéltáráról. így e kettősen — a főszámvevőség és a főbiztosság által — ellenőrzött szerv levéltárának „helyreállításáról" — amely esetleg történetietlen konstrukció lett volna — le kellett mondanunk. Iratanyagát ott tárgyaljuk, ahová feltehetőleg ügyviteli úton került: az Exactoratus Provinciális, ill. a Commissariatus Provinciális levéltárának ismertetésében.
