Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

, tetteket és a majorsági pénztárakból fizetendőket) és a toloncszámadásokét. A III. osztály elsősorban az árvái és gyámügyekkel és a polgári kórházak számadási ügyeivel foglalkozott (a kolozsvári Karolina-kórház pénztári naplójának, pénzalapjának, építési alapjának, kikölcsönzött tőkéje kamatainak, havonta felterjesztett étlapjainak, kenyércéduláinak, felügyelői számadásainak, a bujasenyvosztály kimutatásainak vizsgálatával; hozzá érkeztek a többi nyilvános kórházak számadásai, a szegénybetegek gyógyítási költségeinek negyedévi kimutatásai, a nem nyilvános kórházakban kezelt vérbajos betegek gyógykezelési költségeinek számadásai, gyógyszerkimutatások, kórházi leltárak), amellett katonai kórházak ügyeivel (gyógyítási költségek, szállásbérek), tébolydaügyekkel (számadások, szegénybetegek költségei, gyógyszerügyek, leltár vizsgálatok), a szegények, koldusok pénzalapjának számadásaival, alapítványok (Rudolf-, Gecse-, brassói görög Szentháromság-alap) számadásaival, toloncállomások félévi számadásaival, himlőoltási ügyekkel (kimutatások róluk s a himlőoltási díjakról), néhány egyéb üggyel (görög egyesült és görög nem egyesült szerzetesek kimutatásai, összeállítások a nagyenyedi női fegyencek gyermekeiről). A IV. osztály érdemben az 1848 előtti magyar majorsági osztály feladatkörét vette át (magyar és székely városi majorsági pénztárak számadásai és kimutatásai, városgazdái, községi rendőri és határfelügyelői, fogdái, börtöni, kaszárnyai számadásai, a mindezek rendszeres vizsgálatáról készült kimutatások megvizsgálása, a kolozsvári dologház számadásai és pénztárának vizsgálata, a majorsági pénztárakból fizetendő útiszámlák ellenőrzése, városi tisztviselők, tanítók, egyházi szolgák illetményügyei, nyugdíj-, segély- stb. ügyek, építkezési költségvetések, útfenntartási számadások, bérleti szerződések vizsgálata — az utolsóknál előzetesen —). Az V. osztály az iktató- és kiadóhivatal és irattár volt; az iktatás, irattározás és kiadás munkáján túl a piaci ártáblázatok félévi összegezésével, irodaszer-ellátási ügyekkel és a hivatal teendőit, személyzetét, munkáját illető összesítések készítésével foglalkozott. Az osztályok hatásköre 1864-ben annyiban módosult, hogy az I. osztály további feladatként megkapta a törvényhatósági adókimutatások felülvizsgálatát, a korábban a III. osztály által intézett árvaügyek eltűntek a főszámvevőség hatásköréből, a IV. osztály pedig ekkortól a szász majorsági ügyeket is ellátta. A visszaállított főszámvevőség 1868-ban fejezte be működését. A még külön tartandó erdélyi számviteli ügyek ellátásával 1869-ben egy belügyminisztériumi számvevőségi kirendeltség foglalkozik Erdélyben. * Az Erdélyi Országos Főszámvevőségi Levéltár töredékesen maradt fenn. A számvevőszervek iratanyagát a tisztán igazgatási szempontok szerint végrehajtott selejtezések általában nem kímélték; az Erdélyi Országos Főszámvevőségi Levéltár még viszonylag szerencsésen jutott túl a selejtezéseken (bár rendkívül értékes anyaga pusztult el). Anyagának egy része viszont a kormány hatósági levéltárak 18—19. századi hányódásai (a hatóságok költözései) során kallódott el. Az 1790 előtti korban a levéltárat ért veszteségekről nincs pontosabb tudomásunk; a Gubernium 1790 utáni Kolozsvárra költözése során számvevőségi anyag is maradt (és pusztult el) Szebenben (Mike Sándor ebből is mentett meg egyes darabokat). Az Exactoratus Provinciális kolozsvári korszakában az 1838-i selejtezés a jelentős: a törvényhatósági perceptorok 1808 előtti számadásainak mellékleteit kiselejtezték, s magukat a számadásokat visszaküldték a törvényhatóságoknak. 1850-ben újabb