Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐSZÁMVEVŐSÉGI LEVÉLTÁR BEVEZETÉS Az Erdélyi Országos Főbiztossági Levéltáréhoz hasonló helyen kell beszámolnunk az Erdélyi Országos Főszámvevőségi Levéltárról is. Az országos főszámvevőségek viszonya a Gubernium Transylvanicumhoz, ill. a visszaállított Főkormányszékhez egészében véve a főbiztossági szervekéhez hasonlított; minthogy pedig e levéltárat a korábbi gyakorlat mindig egységként kezelte, nem lenne helyénvaló abszolutizmuskori részeit külön ismertetni. Az országos főszámvevőségek kettős értelemben országos hatóságok. Országos, tehát egész Erdélyre kiterjedő hatáskört gyakorló szervek, s az országos jövedelmek szám vételé vei foglalkoznak, szemben a kincstári jövedelmek számadásait vizsgáló Exactoratus Cameralisszal. Levéltáruknak csak töredéke maradt fenn (később ismertetendő okokból); a levéltárat létrehozó hatóságok történetét is csak vázlatosan ismertetjük. * A Diploma Leopoldinum kora első évtizedeinek országos jövedelmeket illető számvételi munkájával kapcsolatban a feltevéseknél kell maradnunk. Sokszázezer forintos országos jövedelmekről bizonnyal folyt valamilyen szám vétel azon az ellenőrzésen túl, amelyet a főbiztosság és egy időben a cameralis repraesentans gyakorolt rajtuk, s a fejedelmi korszakból is van tudomásunk bizonyos rendszeres számvételről az adójövedelmekről. Számvevőség mint hatóság azonban láthatóan nem volt, létrehozásának kérdése az 1730-as évek második felének nagy szervezési időszakában merült fel. Az 1737. június 1-i rescriptum írta elő (a Birodalom más országainak és tartományainak mintájára) Erdélyben is országos főszámvevőség létesítését azzal, hogy ez országgyűlésen vitatandó meg, s tegyenek jelölést a főszámvevő (primarius exactor), három adjunctusa s más számvevőségi tisztek személyére, dolgozzanak ki tervet a Cassa Provinciálisból fizetendő illetményeikre. Az 1737—1738-i országgyűlés el is készítette a hatóság tervezetét, jelölést terjesztett fel; döntés az ügyben III. Károly haláláig nem történt. Az Exactoratus Provinciálist Mária Terézia 1742. december 19-i rescriptuma hozta létre (a döntés csaknem egyidejű a thesaurariusi tisztség betöltésével). A leirat s a hatóság instructiója részletesen szabályozza a számvevőség feladatait és szervezetét. A hatóság feladata a számvétel volt minden országos jövedelemről a Commissariatus Provinciálistól és a törvényhatóságoktól. A számadásokat maguknak a számadóknak kellett benyújtaniuk, vagy az illető helységek stb. küldték be (a késedelmes számadókat büntetés érte). A számvevőségnek normát kellett kidolgoznia a számadások összeállítására a törvényhatóságok és városok számára.