Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

nem jelentek meg a lustrán, vagy ott katonáskodásra alkalmatlanoknak bizonyultak. A gyűjtemény másik nagy részét nemesi összeírások teszik. Ezek az összeírások a nemesi só juttatásához voltak szükségesek. Az egyes törvényhatóságok nemességéről készültek: birtokos nemesekről és egyházi nemesekről egyaránt. Forrásértékük egyrészt a nemesi birtokmegoszlás vizsgálata szempontjából van, másrészt az egyházi nemesség helyzete megállapításához szolgáltatnak adatokat. A birtokmegoszlást ott kísérhetjük nyomon, ahol a jegyzékek minden egyes falut felsorolnak, megemlítve a birtokos vagy birtokosok nevét; az egyházi nemesekét ott, ahol az összeírás közli a nemesi telkek számát, s azt, hogy hányan szoronganak egy-egy ilyen nemesi telken. A két nagy csoport mellett néhány egyedi jellegű irat is található a gyűjteményben. Ezek között a legfontosabb a Háromszék, Csíkszék és Udvarhelyszék sedriáján 1685-ben hozott ítéletek gyűjteménye (számos adattal a szabad székelyek jobbágysorba süllyedésére). Egy másik jegyzék az 1703. szeptember 20-i szentbenedeki kuruc győzelemnek értékes forrása (Szentbenedeknél verték szét a kurucok a Bethlen Sámuel vezérlete alatt ellenük küldött labanc insurgenseket). A jegyzék azt tünteti fel, hogy a labanc insurgensek közül ki milyen károsodást szenvedett a csatában. Néhány más különleges jegyzéket számíthatunk még ebbe a kategóriába. A kötetek eredetiek vagy másolatok. Egy részük duplum. A másolatok közt van közel egykorú is, de többségük a 18. század második feléből származik. Az egyes köteteken belül a különböző székekben és megyékben különböző időpontokban végzett lustrák jegyzékei, ill. nemesi összeírások szorosabb rendszer nélkül követik egymást. A lustrajegyzékek készítésénél a leggyakoribb az az eset, amelynél a lustra alá kerülő székelyeket falvanként vették jegyzékbe, s azon belül aszerint csoportosították neveiket, hogy a primipilusok, pixidariusok stb. kategóriájába tartoztak-e. Másutt százanként (a katonai szervezet egysége) haladt a jegyzékbevétel; így egy falu neve több száznál is előfordul. A jegyzékek, rendeltetésüknek megfelelően, más-más adatokat közöltek az egyes személyekről. Feltüntették azt, hogy az egyes jegyzékbe vetteknek hány fiuk van; másutt a mentesség okát stb. jelölték meg. Mindez történhetett úgy is, hogy az adatokat táblázatszerűén csoportosították, de úgy is, hogy egyszerű jegyzékeket készítettek. A nemesi összeírások közt van olyan jegyzékünk, amely egy törvényhatóság nemességének egyszerű névjegyzékét adja, sem az illetők lakóhelyére, sem a nevek kezdőbetűinek ábécérendjére nem lévén tekintettel. Más jegyzékek helységenként vagy a nemesek közt némileg rangsort tartva haladnak. A jegyzékek helyenként feltüntetik azt is, hogy az illető birtokos nemesnek egyes udvarházai milyen távolságban vannak attól a sóbányától, ahonnan ő nemesi sóját kapja. Az összeírások egy része itt is rovatosan csoportosítja a közölt adatokat. Az egyéb természetű iratok közül a jegyzékek a két nagy jegyzékcsoport rendszeréhez hasonlóak. Az 1685-i deliberatumok gyűjteménye csak az egyes ügyekben hozott ítéleteket tünteti fel, minden rendszer nélkül. Az iratoknak csak egy részéhez van (a kötetekben magukban) egykorú vagy még az anyagnak a Magyar Országos Levéltárba kerülte előtt készült mutató. Segédeszközül szolgál az állaghoz a külön leltárban ismertetendő „Helynévmutató" is. A kérőlapon az állag nevét és a kötet számát kell feltüntetni.