Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
gravamenek kapcsán léptek fel), és — súlyukat tekintve — csak ezek után szólhatunk az egyéb kérelmekről (nemesség, indigenatus kérése stb.). Az 1841—1843-i kérelmi és sérelmi bizottság esetében a bizottság fontosságát még különleges tényezők is fokozták. Erdélyben 1811 és 1834 közt nem volt országgyűlés. Az 1834— 1835-i diéta sérelmi bizottsága széles körű munkát fejtett ki a gravamenek feldolgozására, arra azonban nem volt mód, hogy ezeket az országgyűlés plénuma elé lehessen vinni. Az 1837—1838-i országgyűlés pedig láthatólag szintén nem végzett a sérelmek tárgyalásával, s ezek egy részét átadta a következő, 1841—1843-i diétának, így az a bizottság, amelynek jegyzőkönyvét ismertetjük, részben olyan további sérelmeket kellett hogy tárgyaljon, amelyek egészen 1811-ig nyúlnak vissza (nem szólva arról, hogy sor került még az 1790-es évek első felében az országgyűlés elé terjesztett sérelmek panaszolásának megújítására, sőt arra is, hogy pl. az unitáriusok, a lassan Erdélyben is kifejlődő reformhangulattól felbátorodva, az 1710-es években elszenvedett sérelmeiket tárják a törvényhozás elé). Egy, nem kis részben három évtizedes sérelemtömeg vizsgálásáról van hát szó, s arról is, hogy ezen a sérelemanyagon is mérhetjük a reformkor előrehaladását Erdélyben. A sérelmek benyújtói valamelyik natiótól egyes személyig a legkülönbözőbb igazgatási egységek stb. lehetnek. Minthogy azonban a gravameneknek egy jelentős része számos törvényhatóság stb. sérelmi irataiban ismétlődik, tárgyi kategóriák szerint látják helyesnek ismertetni őket. Az első csoportba az általános közjogi sérelmek, ill. követelések sorolandók: a Diploma Leopoldinum meg nem tartásának, országgyűlés évenként nem tartásának, a regalisták száma magas voltának sérelmezése, az országgyűlési választással kapcsolatos sérelmek, a patentális kormányzás, törvények dekretális úton történő magyarázata, udvari rendeletek egészükben nem közlésének sérelmezése, a névtelen feljelentések elfogadásából származó gravamen. Hyen országos ügynek számít a számadás követelése az országház, Nemzeti Színház, országos kórház, nemesi felkelés címe alatt tett kiadásokról, az országház megfelelő átépítésének sürgetése; ide sorolandók az országhatár-viták, a revindikált havasok ügyei, határállomások (s velük a határvonal) beljebb költöztetéséből származó sérelmek. Itt említendők végül a törvényhatóságok jogainak olyan általános jellegű sérelmei, mint közgyűlések nem tartása, a közgyűlési határozatok érvényének korlátozása, a gyűlések jegyzőkönyveiben változtatások, törlések elrendelése, a tisztválasztási jog korlátozásai. Az általános közigazgatási sérelmek, kérések közül elsőnek Kolozsvár kérését említjük a Gubernium székhelyének Kolozsvárott való állandósítása iránt. Más kérések a közigazgatási területi beosztás megváltoztatását célozzák. Számos sérelem tárgya a törvényhatósági, városi igazgatási apparátussal kapcsolatos kérdések: illetményügyi sérelmek, határőrhelységben a tisztek határőrszolgálatra kényszerítése; van olyan panasz is, amely a tisztek atyafisági kapcsolatának vizsgálatát tartja sérelmesnek. Más kérelmek tárgya törvényhatósági, városi székház céljára segély, telek juttatásának sürgetése. Főtiszt szabálytalansága elleni panasszal is találkozunk itt. E kategóriába sorolhatjuk még az árvái utasítás rendelkezéseinek, a rendkívüli postálkodási terheknek sérelmezését. A közigazgatás egyes ágai közül az adóüggyel kapcsolatos sérelmek, kérelmek említendők: az adó emelésének, országgyűlésen kívül közteher kivetésének felpanaszolása, az adó magas voltából fakadó sérelem, classificatio-ügyek, kiváltságok ellenére adó alá vetés, a székely örökség adómentesítésével kapcsolatos eljárás sérelmes volta, városi allodium után adó fizetése, az 1813—1817-i ínség idején a
