Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

nak, a királyi biztos az uralkodó rendeletére feloszlatta a gyűlést. Az országgyűlésen az egyes natiók külön-külön is tartottak ún. nemzeti gyűléseket. Ezek az érdemi vita előkészítését szolgálták. Tárgyalásuk anyaga nem került be az országgyűlésnek sem jegyzőkönyvébe, sem naplójába. A három natio együtt is tarthatott ilyen előkészítő nemzeti gyűléseket. Végül a diéta munkájához tartozott még a bizottságok (országos vagy rendszeres bizottságnak volt szokás nevezni őket) működése. Ilyen deputatiókat abban az esetben küldött ki, ha valamely tárgya túlságosan nagynak bizonyult a sokszor háromszáz körüli létszámú plónumon való megvitatásra (úrbéri rendezés terve, az adórendszer reformja, a kincstári igazgatás stb.). Ezeket a szokásos módon állították össze: főtisztek, királyi hivatalosok, a három nemzet és a városok követei foglaltak benne helyet. Az egyes bizottságok elnökéül a Gubernium lehetőleg egy tanácsosát választotta meg; az 1790—1791-i országgyűlés által kiküldött közigazgatási bizottság élére maga Bánffy gubernátor került, az 1841—1843-i országgyűlés központi bizottságának (amely osztályokra bomlott) elnöke Teleki József kormányzó lett. A bizottságok operatumokat dolgoztak ki tárgyukról, s törvényjavaslatokat terjesztettek az országgyűlés elé. Ez azonban nem mindig történt meg a következő, még kevésbé a már folyó országgyűlésen. Az 1790—1791-i országgyűlés bizottsági munkálatainak jó része pl. csak az 1810—1811-i országgyűlésen került megtárgyalásra, egyes operatumai pedig egyáltalán nem. A systhematica deputatio-k közül ki kell emelni (jelentősége miatt) az 1790—1791-i és az 1841—1843-i országgyűlés által kiküldötteket. Az országgyűlések levéltárának iratanyaga meglehetősen hányatott sorsot ért meg. Olyan rendi, „Országos Levéltára" (Archívum Regni) nem volt Erdélynek, mint Magyarországnak. Az országgyűlés iratait a Gubernium őrizte meg, korántsem egészükben. Az anyag külön állaggá alakításában, rendezésében, segédkönyvvel való ellátásában is guberniumi tisztviselők jeleskedtek; Mike Sándornak itt is megtaláljuk a kezenyomát. A 18. századi országgyűlések iromány anyagának egy része a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) ügyiratsorozatában maradt. Az 1863—1864-i országgyűlés szervezete, működése erősen eltér az előbbiekben közöltektől; egyedi eset lévén, részletesen nem foglalkozhatunk vele. Az 1865— 1866-i országgyűlés lényegében az 1848 előtti hagyományt követi. 1. ORSZÁGGYŰLÉSI JEGYZÖKÖNYVEK 1737-1848 2_ 9., 11—27., 29—30., 32—36., 39—41., 43., 45—47., 52., 56—60., 64—67., 76—77. 50 kötet, 1 csomó Jegyzőkönyveink a következő országgyűlésekről maradtak fenn: az 1737— 1738-i, 1740-i, 1741-i, 1742-i, 1744-i, 1746-i, 1747-i, 1748-i, 1749-i, 1752-i, 1753-i, 1754-i, 1755-i, 1757-i, 1759-i, 1761-i (két példány), 1781-i (két példány), 1790—91-i (egy kéziratos, egy teljes és egy csonka nyomtatott példány), 1792-i (egy kéziratos és egy nyomtatott példány), 1794—95-i (egy kéziratos és egy nyomtatott példány),