Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

1809- i (egy nyomtatott példány), 1810—1811-i (egy kéziratos és egy nyomtatott példány; az utóbbihoz külön kötetben nyomtatott + kéziratos mutató), 1834— 1835-i (egy teljes és egy csonka kéziratos, egy nyomtatott példány), 1837—1838-i (egy kéziratos és egy nyomtatott példány), 1841—1843-i (egy kéziratos és egy nyomtatott példány), 1846—1847-i (egy teljes és egy csonka kéziratos példány és jegyzőkönyvtöredékek), 1848-i (két kéziratos példány és az irománykönyvvel egy kötetben kiadott nyomtatott jegyzőkönyv egy példánya). A jegyzőkönyvek szerkezetileg két fő részre tagolhatok. Az anyag első része az 1737—1738— 1810— 1811-i országgyűlések jegyzőkönyveiből áll. Közös és az utolsó, 1834— 1835-tel kezdődő korszaktól elválasztó tulajdonságuk az, hogy a jegyzőkönyvkötetekben találjuk a tulajdonképpeni jegyzőkönyveket s az országgyűlés irományait is. A korszakon belül eltéréseket mutatnak. Abból a szempontból is vannak különbségek, hogy az irományokat hol közlik a jegyzőkönyvben: beleiktatva a szövegbe ott, ahol felolvasásukra, elfogadásukra sor került, vagy valamilyen formában a szöveg végére iktatva. A tulajdonképpeni jegyzőkönyv-rész sem készült azonos részletességgel. Általában közölték az országgyűlés résztvevőinek névsorát (a korai éveknél a követek neve helyett csak azoknak a törvényhatóságoknak és városoknak megjelölését, amelyek képviseltették magukat az országgyűlésen); a tárgyalások ismertetését a korai jegyzőkönyvek egészen rövid kivonatokkal oldották meg; gyakran csak néhány sor számolt be egy-egy ülésről. Csak olyankor adtak részletes, név szerinti felsorolást, amikor bizottság vagy küldöttség összeállítását kellett rögzíteni. Lényegében az 1790—1791-i országgyűléssel a jegyzőkönyv (az irományrészt leszámítva) már elnyeri azt a formáját, amelyet azután meg is tart egészen 1848-ig. Ezek a kötetek rövid bevezetővel kezdődnek, amelyek az országgyűlés összehívásáról (helye, ideje) számolnak be. Az egyes üléseknél a kelet után az elnök nevét tüntetik fel, majd napirendi pontonként s elhúzódottabb tárgyalás esetén azon belül is (vitaszakaszonként) tagolva kivonatosan ismertetik az ülés menetét: a vitát és az ügyben hozott határozatokat egyaránt. Teljes egészükben bevezették a jegyzőkönyvbe az egyes ünnepélyesebb aktusok (országgyűlés megnyitása, bezárása, gubernátor beiktatása stb.) alkalmával elmondott beszédeket, továbbá egyes nagy fontosságú iratokat (királyi előterjesztések), végül minden olyan felszólalást, óvást, különvéleményt stb., amelyet elmondója (a maga igazolására) jegyzőkönyvbe iktatni kért. Van azonban olyan (duplum) jegyzőkönyvünk is, amelyből ezek a beiktatott részek hiányoznak. A második időszak 1834—1835-tel kezdődik: a jegyzőkönyvek elválnak az irománykönyvektől. Egyébként szerkezetük olyan, mint az előbbi időszakban 1790—1791-gyel kezdődőleg. (1834-től az ülések nyomtatott jegyzőkönyvének elején közlik az ülés napirendjének kivonatát is.) A jegyzőkönyvek egy részét kinyomtatták. A legkorábbi nyomtatott jegyzőkönyv az 1790—1791-i országgyűlésé. A kötetek egy részéhez mutató készült; annak segítségével történhet a kutatás. A többi köteteket a kutatónak végig kell forgatnia. A kérőlapon az állag és a sorozat nevét, valamint az évszámot tüntesse fel.