Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

taiból), térképeknek, helységek urbáriumainak, inventariumainak, összeírásainak, határperiratoknak jelzeteit. Más bejegyzések városok, mezővárosok, falvak kiváltságaira, céhkiváltságokra utalnak. Ezekhez hasonlóan (s még inkább) a gyakorlati szükség jegyeztette fel a birtokadományok, birtokperek, tizedek stb. ügyében indított fiscalis perek, elhalt birtokosok után maradt vagyontárgyak inventariumai stb. jelzeteit. Az adóösszeírások felvétele esetében a gyakorlati szempont keveredett a történetiével. A történeti szempont vétette fel a mutatóba a fejedelmi korszak országgyűléseinek törvénycikkeit, fontosnak ítélt politikai események iratainak jelzeteit. A mutatóba kerültek a határőrség felállításakor áttelepítésen átmentek, a feloszlatott szerzetesrendek iratai; részben jogbiztosító, részben igazgatásilag másképpen fontos iratok; az egyházi vonatkozású iratok közül egyet-kettőt Mike (mint ezt mutatókönyvébe be is vezette) átadott a római katolikus püspöknek. Más egyház- vagy iskolaügyi iratok azonban nem vagy alig bírtak gyakorlati jelentőséggel, jelzetük mégis helyet kapott a Repertórium Galianumban. A mutatókban szereplő állagok közül egyesek hollét érői, ill. meglétéről nincs tudomásunk; egyes iratok pedig a Repertórium Galianum elkészülte után más állagba (az Erdélyi Fiscalis Levéltárba) kerültek át. A címszó, első két betűjéig, őrzi a szigorú betűrendet; azon belül a bejegyzések abban a sorrendben követik egymást, ahogy az iratok Mike kezébe kerültek. Egy-egy bejegyzés a címszón kívül rövid tárgy meg jelölést is tartalmaz, s az irat egykori jelzetét. Kutatás esetén az állagot címe megjelölésével kell kérni. F 135. DIAETALIA (Az országgyűlések levéltára) (1505-) 1692-1866 Ez az állag az 1692 utáni erdélyi országgyűlések megmaradt iratanyagának a Magyar Országos Levéltárba került részét tartalmazza, s a megelőző két évszázad erdélyi vagy erdélyi vonatkozású törvénycikkeinek több másolatgyűjteményét is. A Diploma Leopoldinum utáni erdélyi országgyűlések lényegében véve a fejedelmi kor gyakorlatát folytatták, némi eltéréssel. A működésnek az a módja, amelyet az 1790—1791-i országgyűlés kodifikált, többé-kevésbé hasonló volt már a megelőző évszázadban is. Az 1790—1791-i országgyűlés a korábbi (a fejedelmi kori) törvényekre és a Diploma Leopoldinum 10. pontjára nyúlt vissza, kimondván, hogy országgyűlések évente tartandók. Ez azonban 1703 után ugyanúgy, mint 1795 után csak pium desiderium maradt. Az 1690-es években és a 18. század első három esztendejében ugyan az erdélyi országgyűlések évente tartásában megmaradt a korábbi gyakorlat: évente több országgyűlés is. 1703, a nagy kuruc szabadságharc kezdete szakadást okozott az országgyűlés folyamatosságában; a későbbi években szintén ki-khnarad egy vagy több esztendő az országgyűlések közt. Az 1761. évvel vége a sorozatnak; Mária Terézia uralkodása alatt nincs több országgyűlés, II. József pedig csak a homagium letételére gyűjteti össze a rendeket. 1790—1791-től, úgy tűnik, megvalósul a Diploma Leopoldinumban, s most külön törvénycikkben is előírt gyakorlat. 1795 után azonban csak 1809-