Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A rescriptum s maga az instructio szabályozta a bizottság jellegét és összetételét. Az udvar most „stabilis quaedam commissio"-t állított fel. A bizottság személyzetét a rescriptum két kategóriába sorolta: egy részük (más irányú teendői mellett) csak a bizottság tanácskozásain vegyen részt, más részüknek a bizottsági teendők ellátása legyen a főfoglalkozása. Az első csoportba a következők tartoztak: a bizottság elnökéül az előkészítő bizottság elnökét, Nemes János guberniumi tanácsost nevezte ki, tagjaiul a Gubernium kebeléből Kemény Farkas tanácsost, Hannenheim titkárt, a Thesaurariatus részéről Sehaffgotsch tanácsost, Buch főharmincadost, végül egy személyt — akinek kijelölése későbbre maradt — a szebeni magistratus kebeléből. A rescriptum a bizottság ítéletére bízta: meghívja-e üléseire időről időre a szebeni kereskedőtársaság egyik-másik tagját, vagy a felmerülő kereskedelmi tárgyú ügyekben írásban kéri be a társaság véleményét. A második csoportba — amely a bizottság munkájának oroszlánrészét volt hivatva végezni — a bizottság referense került (ezt a feladatot az előkészítő bizottság actuariusa, Michael Bruckenthal kapta, a tisztséggel együtt elnyerve a guberniumi titkár címét és jellegét), s mellette a bizottság actuariusa (ez Michael Soterius lett); az irodai munkák ellátására két írnok állt a bizottság rendelkezésére. A bizottság hatáskörét az instructio részletesen szabályozta. Általánosságban feladatául jelölte meg azt, hogy alapos ismeretekkel rendelkezzék az erdélyi ipar és kereskedelem helyzetéről. Időszakos vizsgálatok útján kellett meggyőződnie: milyen termékek előállításával foglalkoznak a kézművesek. Hol értékesítik áruikat ? Mennyivel fokozhatnák még ezeknek a cikkeknek termelését, figyelembe véve azoknak az országoknak szükségletét, amelyek jelenleg ezekből a cikkekből vásárolnak? Ismernie kellett: honnan szerzik be nyersanyagaikat a kézművesek és manufaktúra-tulajdonosok; belföldi vagy külföldről behozott anyagok-e ezek. Foglalkoznia kellett az ipar technikai színvonalának kérdéseivel is. Neki kellett azt is megítélnie: mely céhek szüntetendők meg, melyek működését kell megújítani vagy kiterjeszteni. Melyek hagyandók meg jelenleg készített cikkeik gyártásában, és melyek irányítandók más termékek előállítására ? S végezetül: milyen iparághoz tartozó „gyárakat" (Fabriken) lehet létesíteni Erdélyben az erdélyi kereskedelem jelen helyzetében, a köz jólét ártalma s a meglevő kereskedők s iparosok tönkretétele nélkül? Már az instructio is feladatává tette a bizottságnak a mezőgazdaság fellendítésével való foglalkozást; ezen a téren a közigazgatási hatóságokkal s az ekkor még fennálló mezőgazdasági társasággal kellett együttműködnie. Méginkább a bizottságra hárultak a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatos feladatok a társaság megszűnése után. Részletezve a bizottság egyes feladatait, az instructio első helyen a mezőgazdaság által előállított nyersanyagok termelése terén mutatkozó teendőire tért ki. A bizottságnak elsősorban — a Thesaurariatus által rendelkezésére bocsátott commercialis tabellák alapján — értékeléssel ellátott kereskedelmi mérleget kellett készítenie, s Összehasonlítást kellett tennie az előző évi mérleggel. Az instructio a juhtenyésztés fejlesztését német, spanyol és olasz kosok behozatalával kívánta elérni. Ugyanezt a célt szolgálták a legelők megjavítását és a nyírásnál nagyobb gondosság megkövetelését célzó előírások is. A juhtenyésztés mellett a méhtenyésztés fejlesztését jelölte meg az instructio a bizottság különös feladatául. A földművelés termékei közül a textilipar szempontjából fontos kender és len termelésének szorgalmazására utasította a bizottságot. 16 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 241