Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

részüket az 1940-es évek első felében végbement rendezési munkák során beosz­tották a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) iratsorozatába. Kisebb-nagyobb mértékben tehát, de lényegében valamennyi esetben levéltárcsonkokkal van dol­gunk. Emellett egy-egy olyan anyag, amelyet ma állagnak tekintünk, az esetek jó részében nem egy szerv működésének terméke. Egészségügyi bizottságok egész sorát tartalmazza az az állag, amelyet Commissio Sanitatis néven szokás ismerni; a Commissio Urbarialis anyagát is két hatóság iratai teszik, a töredékanyagtól eltekintve stb. Hyen töredékanyag pedig (a legkülönbözőbb állagokból az egyes bizottságok használatára kiemelt vagy nagy állagokba nem tartozó s így tárgyi alapon valamelyik bizottság anyagához hozzácsapott iratok) az állagok jó részé­ben akad. Ez az állag az erdélyi katolikus rendek tanácskozásainak, majd a Gubernium egyházügyi bizottságainak külön állagként kezelt iratait tartalmazza. Ez a szerv a Gubernium legrégibb olyan bizottsága, amely keletkezésétől kezdve egészen a Gubernium megszűnéséig folyamatosan működött. Jelentőségét és egyben műkö­dése korlátait az ország egyházi viszonyai magyarázzák. A Diploma Leopoldinum Erdélyben protestáns uralmat talált. A leghatalmasabb családok: a Bánffyak, Bethlenek reformátusok; a szászok evangélikusok; az unitáriusok bírnak a leg­kevesebb hatalommal a három felekezet között. Katolikus főúr alig akadt a 17. század végi Erdélyben, s minden lépésnyi térhódításukat a protestáns rendek felháborodásának vihara kíséri. A katolikus püspökség helyreállítására is csak 1715-ben került sor. A vallási kérdés azonban nem szorítkozott a négy bevett vallás egymás közti ellentéteire. A kis ország lakosságának jó része tartozott a be nem vett keleti egyházhoz (nem is szólva most a zsidókról és egyéb feleke­zettöredékekről). Az udvar mindjárt a Diploma után megindította a rekatolizációs támadást a protestáns felekezetek ellen, de nem erőltette a gyors sikereket. Erdélyben nem volt olyan elsőrendű politikai szükséglet ez, mint Magyarországon: a református Bethlen Miklós és Bánffy György csakúgy Habsburg-hű politikát folyta­F 53. COMMISSIO IN PUBLICO-ECCLESIASTICIS (Commissio Ecclesiastica, Commissio Pnblico-Ecclesiastica) (Az egyházi bizottság iratai) 1716-1802 135 csomó, 67 kötet 1—27. Ülés jegyzőkönyvek (Protocolla Sessionalia) 1716—1786 27 kötet 171. Előadói tabella (Tabella exhibitorum in sessionibus Commissionis in Publico-Ecc­lesiasticis . .. relatorum) 1778—1781 1 kötet 28—161. Ügyiratok 1748—1749, 1775—1791 134 csomó 162. A Gubernium rendeletei a bizottsághoz 1782—1783 1 csomó 164—170. Iktatókönyvek (ProtocoUa exhibitorum) 1778—1784, 1786 7 kötet 172—202. Mutatókönyvek (Indices) 1701—1802 32 kötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom