Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
Bevezetés
bevezetőjében; itt csak azt kívánjuk kiemelni, hogy a szabályozás a legrészletesebben és legsokoldalúbban a rendészeti ügyeket illette; a rendőrállam megfelelő gondot fordított erre a feladatkörre. Ez a gyakorlat élt tovább az erdélyi helytartóságnál is. A kormányzóságot ti. — az 1853. január 19-i nagy közigazgatási rendezés, az ún. definitivum 1854-i életbe léptetésével — ez a hatóság váltotta fel az ügyek intézésében. Működése 1861-ig tartott. Az októberi diploma kiadása után néhány hónappal ti., 1860 decemberében sor került az Erdélyi Udvari Kancellária visszaállítására is. Az intézkedés másnapján megkezdődött a Főkormányszék újjászervezése, s a visszaállított hatóság 1861. április 24-én megkezdte munkáját. (Két fóruma, a közigazgatási és bírósági közül csak az elsőé található az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakban.) Az 1848 előtt neki alárendelt országos hatóságok közül újból működni kezdett az országos számvevőség és az országos főbiztosság is. Amit még általában meg kell jegyzenünk az 1849 utáni erdélyi országos közigazgatási hatóságokról, az működésük méreteit illeti. A kormányzóság, a helytartóság és a visszaállított Főkormányszék közigazgatási fóruma ügyforgalma kb. a kétszerese az 1840 táji Gubernium Transylvanicum in Politicisének; a Bach-féle igazgatás időszaki jelentések stb. tömegét követelte meg az alsóbb hatóságoktól, s — a rendőrállamra jellemző rettegéssel — mindenen rajta tartatta alantasai szemét, ami „veszélyesnek" mutatkozhatott. A pénzügyigazgatás, mint említettük, 1849 végére lényegében már kikerült a Militär- und Civilgouvernement ellenőrzése alól. 1850. szeptember 8-án uralkodói elhatározás oszlatja fel a Thesaurariatust, s hívta helyébe életre a Finanzlandesdirection in Siebenbürgent. Az új hatóság 1851. július 1-én kezdte meg munkáját. A Thesaurariatus hatásköréből megtartotta a kincstári birtokok (s az alapítványiak) igazgatását s a pénzügyigazgatási vonatkozású pénztári ügyek intézését; elnyerte amellett a közvetett adók igazgatásának és a pénzügyőrség irányításának hatáskörét. (A pénzügyigazgatási szervek 1852 utáni ügyiratanyagából csak jelentéktelen töredék kerülvén az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakba, a hatóság további történetének ismertetésével itt nem látjuk feladatunknak foglalkozni.) \ 1867 — 1872 A különálló erdélyi igazgatás történetét az a kb. ötéves időszak zárja le, amely a dualizmus magyar kormányának volt szükséges ahhoz, hogy Erdélyt beleölvaszsza az egységes magyar igazgatási rendszerbe. Andrássy mindjárt a kiegyezés után királyi biztost küldött Erdélybe, ahol nem alaptalanul lehetett tartani a helyzet kiéleződésétől. A román egyesülési törekvések mind a már egységes Romániát alkotó volt dunai fejedelemségekben, mind Erdélyben erősödtek. A szászok pedig autonómiájuk és igazgatási beosztásuk makacs védelmére készültek fel. A biztos főfeladata így az unió megerősítése volt; megbízatása legalább annyira volt politikai, mint egyszerűen igazgatási. A személy kijelölésénél a kormány választása Péchy Manó Abaúj megyei főispánra esett. Péchynek nem volt feladata az, hogy mindjárt feloszlassa a Főkormányszéket és az alá tartozó országos hatóságokat. A Főkormányszék elnökletét kellett átvennie. A biztos azonban nem szándékozott feladni abaúji főispánságát sem (a kormány hozzá is íj árult ahhoz, hogy megtartsa). Kolozsvárott nem sokat tartózkodott; a
