Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Az átcsoportosítás most egy kézbe (a gubernátoréba) adta Erdély egész kormányzati apparátusa irányítását, a Thesaurariatus in Montanisticis et Monetariist kivéve, amely továbbra is külön testület marad. A gubernátor felügyeleti köre csak annyiban terjedt ki rá, hogy aláírta, és esetleg megjegyzéseivel kísérte a bánya- és pénzverési kincstárnak az udvarhoz küldött jelentéseit és jegyzőkönyveit.

40 A Thesaurariatus in Cameralibus beolvadt a Guberniumba. A Gubernium (amely most, akárcsak legelső éveiben, valóban kormánytanács) két senatusra oszlott. Az egyik a közigazgatási és kamerális ügyeket intézte; elnevezése: Gubernium in Politicis et Cameralibus. Elnöke a gubernátor volt, alelnöke a thesaurarius (majd később a Magyarországról Erdélybe került Révay Péter). A másik senatus a bíráskodási ügyek intézését vette kézbe mint (az 1783. március 12-i rendelet értelmében) Forum Superrevisorium. Elnökletét a rendek elnöke látta el. A gubernátor azonban ennek a testületnek működése felett is főfelügyeletet gyakorolt; ülésein megjelenhetett és elnökölhetett.

41 A két senatus személyzete egyébként elkülönült egymástól. A Gubernium szervezetében még egy változás történt: a római katolikus püspök az első tanácsosság után magát a tanácsosi tisztet is elvesztette. Az országos hatóságok átalakításával egyszerre történt meg az alsó igazgatási rendszer új szabályozása is. Az 1784-ben már tizenegy megyére bontott országot a rescriptum most három kerületre tagolta: a szebeni, a kolozsvári és a fogarasi kerületre. A kerületek élére biztos került; ő töltötte be három-négy megyéje egyikének főispáni, a többieknek pedig adminisztrátori tisztét. A korábbi főispánokat menesztették; a megyék igazgatásának gyakorlati irányítását az alispánok vették át. A kerületi biztosságok felállítása a Gubernium tehermentesítését is hivatva volt szolgálni. A kincstári igazgatás alsó szervezete is átalakult. Itt két olyan hatóság alakult, amely az egyes kincstári igazgatási ágak alsóbb szerveinek ellenőrzését és irányítását végezte: a harmincadigazgatóság (Tricesimarum Adniinistratio) és a kamarai felügyelőség (Cameralis Inspectio); az utóbbinak hatáskörébe tartoztak az összes cameralis ügyek, a harmincadigazgatás kivételével. A szabályozás emellett több vonatkozásban külön is érintette a Guberniumnak az alsóbb hatóságokkal szemben gyakorolt ellenőrző tevékenységét.

42 1786. január 23-án II. József Erdélybe indította a kerületi biztosok instructióját; 1786 folyamán a Commissariatus mint a Guberniumnak alárendelt külön országos hatóság szintén megszüntette működését. A rendszer lényegében be volt fejezve. A részletek további kidolgozása még szakadatlanul tartott, de ezek a szerkezetét már kevéssé érintették. A nagy átszervezést jó egy esztendőre követte a Gubernium ügyintézésének második nagy Józsefi reformja. Az 1787. február 22-i rescriptum egyben nagyarányú hatásköri szabályozás is volt. Az ügyintézési reform az egyesített Magyar— Erdélyi Udvari Kancellária ügyvitelét vezette be a Guberniumnál. Ez a következő fontosabb vonatkozásokban jelentett változást a korábbi gyakorlathoz képest: a postabontás joga továbbra is a gubernátort illette, a praesentatumot azonban az iktatóhivatal vezetője jegyezte fel az iraton. Az utóbbi feladata volt annak megítélése is, hogy melyik referenshez kerüljön az ügy. Iktatás és szerelés után (a második teendőt a registratura látta el) az exhibitum a referenshez került. Az egyházi, tanulmányi és alapítványi bizottsághoz tartozó iratoknál az új rendezés bevezette a külön iktatást (megtartva a közös iktatókönyvbe való bejegyzésüket is; ott azonban külön betűjelzéssel és — az általános iktatószám