Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

vehette föl, amelyek appellatio útján vagy a felek megállapodása folytán jutottak elébe, vagy amelyek megvitatása az ország törvényei szerint az ő feladata volt, vagy amelynek intézésével az uralkodó külön rendelettel bízta meg őt, vagy végül ahol a judex pedaneusok hanyagsága folytán szükség volt a Guberniumnak mint főfelügyeleti szervnek közbelépésére.

11 Valamivel később az 1753—1755 évi országgyűlés szabályozta a fellebbezést. Az 1753—1755-i II. tc. a Guberniumot már egy sorban emlegeti a két régi alkotmányos országos bírósággal: az országgyűléssel és a Forum Productionale-val. S a különleges feladatkörű Forum Productionale-val és a széles körű bírói tevékenységre már csak ülésezésének időtartama miatt is képtelen országgyűléssel szemben a Guberniumnak kellett hogy jusson a főszerep: a királyi táblától hozzá voltak fellebbezendők a perek. A törvénycikk megjelöli azokat a pereket is, amelyeket mind a Gubernium, mind az országgyűlés, mind végül a Forum Productionale az udvarhoz köteles fölterjeszteni. A dologi ügyek közül azok számítottak ide, amelyek legalább 3000 arany értékű ingó vagy ingatlan jószág körül forogtak; a személyiek közül a felségsértési, hűtlenségi, hazaárulási, az államot és annak „csendjét" illető ügyek. Más perekben azonban bizonyos előírások megtartásával mindenki számára nyitva állott a fellebbezés.

12 1760. július 25-én Mária Terézia újabb rescriptumban szabályozta a Gubernium működését. Most került sor a teljes ülések időszakos voltának végleges megszüntetésére: a classisokban való működés eltörlésére. A rescriptum az ügyvitel részleteinek rendbehozatalára is lépéseket tett. A hatósághoz érkezett iratokra a gubernátornak vagy annak a személynek, aki őt helyettesítette az elnöklésben, rá kellett vezetnie az érkezés napját, s miután az iratokat iktatták,

13 ki kellett osztania az egyes tanácsosok közt. A továbbiakban arra is gondja kellett hogy legyen, hogy az egyes ügyek ne heverjenek túlságosan hosszú ideig előadatlanul a tanácsosok íróasztalfiókjaiban. Az üléseken a gubernátor vagy helyetteseként a római katolikus püspök, thesaurarius vagy a rendek elnöke látta el az elnöklést. Ha nagyobb fontosságú vagy terjedelmesebb ügyek kerültek megvitatásra, ezeket az ülés előtt körözni kellett a tanácsosok között; a döntést azonban a plenáris ülésen kellett meghozni.

14 A királyi mandátumok és guberniumi rendeletek végrehajtását biztosítani és ellenőrizni kellett.

15 Külön szabályozta a rendelet a Gubernium bírói működését. A judiciális üléseken a gubernátor, a római katolikus püspök, a thesaurarius és a rendek elnöke vett részt (az a négy főméltóság, akinek említésével az elnöklés kérdésénél már találkoztunk), s rajtuk kívül hat, név szerint megjelölt tanácsos (és végül a szász comes, ha egyéb hivatali teendői megengedték). A tíz kijelölt személy közül legalább hétnek kellett jelen lennie az üléseken. A Gubernium bírói ülésszaka Szent Márton napjától húsvétig terjedt. Azoknak a pereknek eldöntésére pedig, amelyeknél ügyvéd jelenléte volt szükséges,

16 a Szent Istvántól Szent Mihályig tartó periódust jelölte ki a rescriptum (ebben az időszakban ugyanis a királyi tábla törvényszünetet tartott).

17 Az időszak meghatározása azonban nem jelentette azt, hogy ezek a hónapok csak peres ügyek megvitatásával teljenek: a fellebbezett perekről szólva a rescriptum kifejezetten hangsúlyozta, hogy a hét két-három napját kell fordítani intézésükre. A judiciális ülések referense az országos kancellár volt. Csak ha a perek oly tömegben kerültek a Gubernium elé, hogy a kancellár magában nem tudott velük megbirkózni, osztotta ki a gubernátor vagy az ideiglenes guberniumi elnök az ügyeket két másik, név szerint kijelölt tanácsosnak. Az előadó kivonatot