Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A három nagy kötet (A—-C betűkkel vannak jelezve) tartalmának részletes jegyzékét 1. Kemény: Notitia, II. köt. 16—25. o. A pótlólag itt elhelyezett törvények jegyzékét 1. az átadási leltárban. Az A—C kötethez levéltári segédkönyv is áll rendelkezésre. A kutatás ezek és az átadási leltár alapján történhet az állagban. A kérőlapon a levéltár és az állag neve mellett a szükséges kötet megjelölésének kell szerepelnie. F 12. LYMBUS 16—18. század 30 csomó 1—30. 30 csomó Az állag a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárának azt a részét foglalja magában, amelyet az 1658-i menekítést követő rendezés és lajstromozás során jogbiztosítási célokra alkalmatlannak minősítettek. Az állag hányattatásairól és 19. századi rendezéséről a bevezetőben beszámoltunk. Az iratanyag a proveniencia szempontjából összetett. Legfontosabb részét az uralkodók, ill. fejedelmek levelezése teszi. Már Izabella királyné és János Zsigmond levéltárának töredéke is szerepel itt; a Báthoriak is képviselve vannak. Bocskaihoz írt levelek is maradtak itt. Az ilyen természetű anyag azonban Bethlen Gábor alatt bővült, s a két Rákóczi György és I. Apafi Mihály kora van a legbővebben képviselve (az 1657 — 1662 közti fejedelmek kevésbé). Az anyag másik része a fejedelmi udvartartás, birtok-, só-, ércbánya-, tized-, adóigazgatás iratanyaga. Fontos alkotórésze a Lymbusnak fejedelmi kori méltóságok, politikai szereplők levelezése (köztük családi levéltárak, a Gávay, Cseffey, Telegdy, Walkay, Alaghy, Mágochy, Miháltz, Hatvani család levéltártöredékei); más iratok megtartását szerzőjük (vagy tárgyuk) irodalmi, tudománytörténeti érdekessége indokolta. A Lymbusba kerültek a levéltárhoz érkezett mandátum requisitoriumok, a levéltár saját irattára és más, az intézményre vonatkozó iratok. Maradt itt bizonyos bíráskodási iratanyag, 17—18. századi számadások a katonaság ellátásáról s végül bizonyos vegyes természetű iratanyag. Az iratok részletes tárgyi elemzése e helyt nem feladatunk. A Lymbust (hosszú hányattatás után, amelynek során nagy része elpusztult, vagy magángyűjteményekbe került) Beke Antal rendezte. Munkáját láthatólag nem fejezte be a levéltárnak a Magyar Országos Levéltárnak való átadásáig (az átadási leltárban „újabb rendezés alatti irományoknak" minősítik a Lymbust). Az anyagot elsősorban kronológiailag, a fejedelmek egymásutánja szerint csoportosította. Ezt az időrendet azonban (ami a nagyobb egységekben érvényesült) áttörik beékelődő részek, újonnan előkerült anyagok hátrább kerülnek a sorban. Egy-egy korszakon belül az anyagot tárgy szerint rendezte (ez gyakran a proveniencia szerinti renddel egyezik). A tárgyi kategóriák (fejedelmek levelezése, az egyes fejedelmek alatti politikai iratok stb.) részben végigvonulnak az anyagon, részben csak egyes fejedelmeknél találhatók meg. Tovább lazítják ezt a rendet a nem szorosan politikai történeti érdekű iratok; ezek többnyire az egész korszakot átfogó egyes csoportokban ékelődnek be az időrendbe. A Lymbus mai rendje így nem a legkönnyebben áttekinthető; megtartása mégis indokolt, minthogy a kutatás évtizedek óta ebben a rendben használja. Az anyag különleges értéke ti. méltán váltotta ki a 19. század végi történetkutatás és irat-