Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

publikációs munka érdeklődését; a Lymbus politikai történeti anyagának jelentős részét kiadták. Az utolsó másfél évtizedben gazdaságtörténeti forrásanyagát is sokban kiaknázták. Az anyag mai rendjét repertórium tükrözi. Kutatás esetén a kérőlapon az állag nevét és a szükséges anyagrész közelebbi megjelölését (csomószám és a csomórész címe stb.) kell feltüntetni a kérőlapon. F 13. AZ 1819-1820-1 ÚRBÉRI ÖSSZEÍRÁS MÁSODPÉLDÁNYAI MAJLÁTH GYÖRGY BIZTOSI KERÜLETÉBŐL 32 csomó 1—32. 32 csomó Ez az állag a címben említett úrbéri összeírás másodpéldányait tartalmazza Alsó-Fehér, Hunyad, Küküllő, Torda, Zaránd megyéből és Aranyosszékből. Az anyag részletes (darabonkénti) leírása az átadási leltárban található. Egyéb segédeszköz nincs hozzá; kutatása így annak alapján történhet. A kérőlapon a levéltár, az állag és a helység nevét kell feltüntetni. F 14. SEGÉDKÖNYVEK 23 kötet 1—3. Eredeti segédkönyvek 22 kötet 5—23. 4. Másolat 1 kötet A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárához az 1658-i menekítés után meginduló rendezés során, ill. az 1658 után keletkező anyagnál folyamatosan történt a segédkönyvek készítése. A könyvek egymásutánja és belső rendje nem egészen konzekvens; részletes felsorolásukat az átadási leltár adja. Az állag legnagyobb része két típusba tartozik. Az elenchus (lajstrom) darabonként veszi sorra egy-egy állag iratait, az állag levéltári rendjében, s viszonylag részletes tartalmi kivonatukat adja (elsősorban a jogbiztosító okleveleknél). Közvetlenül a levéltári jelzetekre (ill. köteteknél lapszámukra) utal. Az egyes bejegyzéseket az ábécé betűivel jelölték (ez oldalanként kezdődik újra). A mutatók személy- és helynévmutatók; a legritkább esetben közölnek tárgyi címszavakat. Ezek nem magukra az állagokra, hanem elenchúsukra utalnak: annak az oldalnak számát közlik, ahol a keresett iratra vonatkozó bejegyzés található, s mellette a bejegyzés betűjét. Nem személyt illető kutatásnál tehát általában érdemesebb a kutatónak az elenchusból indulni ki. A segédkönyvek használata esetén a levéltár nevét és a kötet sorszámát kell feltüntetni a kérőlapon. * A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára történetének két legfontosabb forrását: Kemény, „Notitia"-ját és Beke címjegyzékét bőven idéztük az előbbiekben, ill. hivatkoztunk rájuk. A levéltárat rendkívüli mértékben használta a 19. század végi—20. század eleji történetkutatás, hiszen itt találta az erdélyi fejedelmi korszak politikai történetének leggazdagabb anyagát.