Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
részt az egyéb „haszontalan" anyagot: a fejedelmek levelezését a portával (s feltehetőleg az egyéb diplomáciai levelezésanyagot is), a „praecise oeconomica"-t: a fiscalis uradalmak urbáriumait, a fejedelmi jószágok stb. tisztjeinek utasításait, a gazdasági és egyéb vonatkozású levelezésanyagot —• lényegében véve az egész mai Lymbust, s aztán külön, a tulajdonképpeni levéltári helyiségen kívül helyezték el őket. 24 A bekövetkezett pusztulás méreteinek érzékeltetésére egy adat: a Lymbus ma 4,5 fm-t tesz ki a levéltár 24,86 fm-nyi egész állagából. Még ha leszámítjuk ebből a Conscriptio Czirákyana ide került részének 4,1 fm-ét s a később készült hiteleshelyi jegyzőkönyvek kb. 1 fm-ét is, akkor is kb. 4:1 lesz a két rész közt az arány. Az egykori Lymbúsnak csak töredéke maradt meg a levéltárban. Pusztulása történetének csak olyan kiugró részletei maradtak meg, mint Benkő Mihály lector-kanonok egy felelőtlen intézkedésének következménye. Benkő 1785 táján (a káptalanésatöbbi requisitorok tudta nélkül) átalakíttatta a levéltár berendezését, s a már korábban is mostohán kezelt Lymbust a székesegyház előcsarnokába tétette ki, ahol aztán el is tűnt belőle jócskán, míg a káptalan többi tagjai észbe kapva, a káptalan felső sekrestyéjébe záratták el ezeket az iratokat. 25 A levéltár anyagának csökkenését idézte elő az Erdélyi Fiscalis Levéltár felállítása is; gyakorlatilag 1769-től hozták létre a kincstári jogokat biztosító iratok őrzésére. (A magyar kamarai archívum megfelelője volt.) Széles gyűjtőkört nyert: a két hiteleshely országos levéltárából is kiemelhette a kincstári jogokat biztosító iratokat. Minthogy a segédkönyvekben nem jegyezték fel, hogy mi került át az új levéltárba, s ott sem rögzítették az iratok proveniencia ját, pontos képünk nincs az átvett anyag mennyiségéről, de feltehető, hogy ez jelentős volt. Méretében jelentéktelenebb, de értékét illetőleg igen komoly volt az a veszteség, amely Batthyány Ignác erdélyi püspöksége alatt érte a levéltárat. A könyvtárgyűjtő püspök négy vaskos kötetre való iratot válogatott ki a Lymbusból, elsősorban a fejedelmek diplomáciai és egyéb titkos levelezését és udvartartásukat illetőleg. Ez az iratanyag azután nem került vissza a levéltárba; Kemény József közölte jegyzékét a „Notitia H istorico-Diplomatica archivi et Literalium Capituli Albensis Transsilvaniae" II. kötetében. 26 Jelentős káptalani levéltári anyag jutott más magángyűjtők (elsősorban Kemény József) kezére is. A levéltár rendjének történetében 1658 jelenti a legfontosabb határvonalat. Korábban is lehetett valamiféle rendszer az iratok őrzésében, mint erről a Lymbusban található segédkönyvtöredékek tanúskodnak; 1658 után kezdték azonban kialakítani a mai rendet, s segédkönyvekbe foglalni az iratanyagot. A rendezés lényegében csak a jogbiztosító iratokra terjedt ki. Ezeket először minden különösebb (tárgyi, területi stb.) szempont nélkül, az időrendre se lóvén figyelemmel kezdték százasával csoportosítani. Egy-egy ilyen százas egységet centuriának neveztek el; az így keletkezett sorozat a mai „Centuriae". A munka folyamán azonban rá kellett jönniök a rendezőknek arra, hogy e módon az iratok kikeresése még mindig csak nagyon nehézkesen történhet. Az anyagot tehát két fő elv szerint osztották sorozatokba: azokat a jogbiztosító iratokat, amelyek nem kívánkoztak valamilyen speciális sorozatba, a területi elv szerint, törvényhatóságonként csoportosították. Kialakult hát a Cista Comitatuum anyaga: egy-egy törvényhatóság anyaga egy fasciculusba került; több fasciculus képezett egy cistát. Ha a megye, szék vagy vidék iratai nagyobb volumenűek voltak, egy vagy több cista anyagát is megtölthették. Kevésbé képviselt törvényhatóságok anyagát viszont egyetlen fasciculusba csaphatták össze. Minthogy pedig a birtokjog-biz9 Erdélyi konnányhatósági levéltárak 129
