Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

mányos tisztviselők abszolút hatalmú eljárását törvényelleneseknek s a hazai törvények súlya alá esőknek, a törvény ellen kivetett s behozott direkt s indirekt adókat, s azoknak fegyveres erővel való behajtását alkotmányellenesnek vagyunk kénytelenek tekinteni." Deák javaslatát az országgyűlés mindkét háza lelkesedéssel fogadta el, s az így létrejött feliratot augusztus 14-én nyújtották át az uralkodónak. Forgách és Esterházy ezek után hozzájárult az országgyűlés feloszlatását követelő osztrák javaslathoz. A feloszlatásra vonatkozó leiratot Haller Ferenc királyi biztos augusztus 22-én adta át a két ház elnökének. Forgách augusztus 21-én és 22-én körlevelet és utasítást intézett a főispánokhoz, s ebben kijelentette: vissza kell térni a főispáni utasításokhoz, a törvényhatóságokat pedig rá kell szorítani arra, hogy a kormányszékek rendeleteinek engedelmeskedjenek. Ezután kezdetét vette az a két hónapig tartó küzdelem a kormányszékek és a törvényhatóságok között, amely végül is az utóbbiak felfüggesztésével zárult le. A helytartótanács látva, hogy nem képes a helyzeten úrrá lenni, október 16-án terjedelmes és fellengző felterjesztésben ecsetelte az ország igazgatásában mutatkozó nehézségeket. Politikájának csődjéért részben a törvényhatóságokat tette felelőssé, amelyek a kiegyezés elérésére irányzott törekvéseit nem támogatták. Részben azonban a császári kormányzatra hárította a felelősséget, amelynek közegei a törvények mellőzésével, a helytartótanács törvényes hatáskörébe való beavatkozásukkal teljesen megingatták a bizalmat a valódi alkotmányos kormányzat iránt, s a törvényhatóságokat arra a meggyőződésre késztették, hogy a helytartótanács az uralkodó akaratából a törvények ellenére az abszolút kormányzat elveinek hódol. A helytartótanács azt észlelte, hogy a rendezett állam eszméjével össze nem egyeztethető, de valóban fennálló kettős kormányzat lassan úgy alakult, hogy az alkotmányos kormányzat az abszolút kormányzat mellett mindinkább háttérbe szorult. Azokat az intézkedéseket, amelyeket az országgyűlés feloszlatása után egyes megyék és városok ellen hoztak, nem helyeselte, szerinte minden olyan kísérlet, amely eltért az ország ősi alkotmányától, csak növelte a bonyodalmakat. A nehézségek megszüntetésére azonban nem tudott mást javasolni, mint hogy az uralkodó jöjjön az országba, és közölje a főispánokkal, hogy fenn kívánja tartani az alkotmányt, és semmi egyebet nem óhajt, mint hogy a törvényes rend és engedelmesség helyreállíttassék, s akkor azok meghajolnak a fejedelmi szó előtt, és hirdetni fogják, hogy a király java a haza java. A helytartótanácsnak ezt a felterjesztését maga a kancellária utasította vissza. Az október 28-án Rohonczy által fogalmazott válasz rámutat arra, hogy az uralkodó, amikor Magyarország alkotmányát visszaállította, csak a közadó és katonaállítás tárgyában kívánt a magyar nemzettől változást az alkotmányos jogok gyakorlásában — nem azért, hogy saját hatalmának körét tágítsa, hanem mert az alkotmányos jogokat többi népeire is kiterjesztette. Szükségesnek látta, hogy a közadó és a katonaállítás kérdései öszszes népeinek közös tanácskozása által nyerjenek alkotmányos megoldást. Arra, hogy a helytartótanács az uralkodónak az országba menetelétől várja a bajok orvoslását, a válasz megjegyzi, hogy a főispánoknak — a helytartótanács saját bevallása szerint — eddig se sikerült a vármegyék bizottmá-