Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
nyait a szélsőségektől visszatartani, hihető-e vajon, hogy miután az uralkodó már az országgyűléshez július 21-én leküldött leiratában biztosította az ország független közjogi állását, ennek megismétlése sikert idézne elő? Ez a válasz azonban már nem ment el, az időközben bekövetkezett események azt feleslegessé tették. 106 Október 27-én a kancellária közölte a főispánokkal, hogy mindennemű megyei gyűlés tilos. A gyűléseket mégis megtartották, amíg azokat a katonaság közbelépése meg nem akadályozta. Majláth október 29-én beadta a helytartótanács elnökségéről való lemondását, saz uralkodó őt november 3-án állásából elbocsátotta. Két napra rá adta ki azokat az intézkedéseket, amelyek az autonóm korszaknak teljes véget vetettek. 2. A Schmerling-provizórium 1861. november 5—1865. június 8, A „rendezett állapotok helyreállítása végett" Magyarországon teendő intézkedésekre nézve a magyar főkancellár október 21-én megtette javaslatait, maguk az intézkedések azonban csak a minisztertanácsban való többszöri tárgyalás után, november 5-én születtek meg, amikor az uralkodó a kibocsátandó kéziratokat aláírta. Ezek szerint a törvényhatóságok nagy részének „féktelensége, lázadással határos nyílt ellenszegülése" rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé, minthogy a hatóságok fennálló szerkezete és a büntetőtörvények addigi alkalmazási módja mellett a rend helyreállítása nem volt lehetséges. Az alaptétel, amelyből a kormány a rendkívüli intézkedések megtételekor kiindult, s amelyen így a provizórium egész rendszere nyugodott, az volt, hogy amíg a rendezett közigazgatási állapot helyre nem állt, nincs remény arra, hogy az országgyűlés a függőben maradt kérdéseket alkotmányos úton elintézhesse, tehát, amíg a birodalmi kormány tekintélye Magyarországon vissza nincs állítva, a kiegyezésről tárgyalni sem lehet. A rendkívüli intézkedések foganatosítása nem fért össze a helytartótanács törvényeken alapuló szervezetével és hatáskörével, ezért az uralkodó a helytartótanács testületi hatáskörét „a közrend helyreállításáig" felfüggesztette. Ugyanakkor felfüggesztette a helyhatóságok működését is, és ehhez képest elrendelte a még fennálló összes megyei bizottmány és sz. kir. városi testület feloszlatását. Helytartóvá és a helytartótanács elnökévé ugyanaznap gróf Pálffy Móric altábornagyot nevezte ki, a helytartótanácsot és a megyei kormányzókat pedig kötelezte, hogy a helytartó közigazgatási vonatkozású rendeleteit teljesítsék. Ugyanakkor elrendelte bizonyos, a közrend, valamint a személyi és vagyonbiztonság ellen irányuló bűntetteknek és vétségeknek a polgári bíróságok hatásköréből való ideiglenes kivételét és a katonai bíróságokhoz való utalását. Az uralkodó, amikor ezeket a rendkívüli intézkedéseket tette, újólag kijelentette, hogy rendíthetetlen szándéka azokat az engedményeket, amelyeket az októberi diploma erejénél fogva Magyarország alkotmányának, országgyűlésének és törvényhatóságainak 106 D 189. 1860/61. V.H. 12. (1861:15 240).
