Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

ták megindítani. Az osztrákok azért ragaszkodtak az azonnali belépéshez, hogy Magyarország a következő évre megszavazandó adókat viselni tartoz­zék. A magyarok most azt is javasolták, hogy Magyarország minisztériumot kapjon, ha nem is teljeset, legalább belügy-, igazságügy- és vallás- és köz­oktatásügyi minisztériumot. A tárgyalások eredménytelenek voltak. A jú­lius 14-i minisztertanács a Schmerling által benyújtott javaslat fölött vitá­zott, és a döntést az uralkodó elé vitte. A magyar konzervatívok három nappal később még megkísérelték rávenni a császárt, hogy a javaslatot ne fogadja el. Ferenc József egyelőre nem döntött, de Vayt és Szécsent elbo­csátotta állásukból. Ugyanakkor tárca nélküli miniszterré gróf Esterházy Móric volt vatikáni követet, magyar kancellárrá pedig gróf Forgách Antalt nevezte ki. A július 19-i minisztertanácsban már az új magyar tanácsosok vettek részt. Forgách lényegében elfogadta a Schmerling-féle javaslatot, csak any­nyit ért el, hogy azon némi módosításokat eszközöltek. Az ilyen módon lét­rejött július 21-i válaszleirat visszautasította az országgyűlés feliratának lé­nyeges részeit, a perszonálunió elméletét, a 48-as törvények teljes fogana­tosítását, és azt kívánta, hogy az országgyűlés a februári pátens értelmében a birodalmi tanács szeptemberi tárgyalásaira küldje ki a maga képviselőit, egyelőre ideiglenes jelleggel. Erdély uniója kérdésében a válaszleirat kije­lentette, hogy az azt kimondó törvény érvénytelen, mert a szász és román nemzetek szabad beleegyezése nélkül határoztatott el. Miután így a kormány kinyilvánította, hogy az októberi diplomától és a februári pátenstől nem hajlandó eltérni, Deák második felirata még hatá­rozottabban szögezte le a magyar álláspontot. Deák javaslata szerint az or­szág nem mond le legfontosabb jogairól: hogy saját adója és katonasága fölött saját országgyűlésén maga határozzon. Az 1848-i törvények vissza­hozatalával szemben felhozott aggályokra megjegyzi, hogy a rázkódtatáso­kat nem a törvények okozták, hanem azok meg nem tartása, s hogy az ab­szolút rendszert ott is behozták, ahova a magyar törvény ki nem terjedt. A javaslat az alkotmány visszaállítására nézve nem lát biztosítékot abban a módban, ahogyan az ígért visszaállítást megkezdték. „Az ősi megyei rend­szer csak félig állíttatott vissza: hatáskörének legnagyobb része idegen tiszt­viselőknek kezeiben hagyatott, kik most is az abszolút rendszer önkényes hatalmával járnak el. Erőszakkal hajtják be az adót, amelyet az országgyű­lés soha meg nem ajánlott... És e törvényellenes eljárásnál eszközül hasz­náltatik még a rendes katonaság is ... A felállított főbb kormányszékek sem törvényesek, mert az 1848-i III. tc. szerint nem kormányszékeknek, hanem felelős minisztériumnak kellene a közigazgatás élén állni..." A válaszfel­irati javaslat egyúttal kijelenti: azt az eljárást, amellyel a magyar alkot­mányt az októberi diploma és a februári pátens alapjára kívánják fektetni, „kénytelenek vagyunk csak a tizenkét évig fennállott abszolút rendszer újabb alakú folytatásának tekinteni". 105 Kijelenti a felirati javaslat egyúttal azt is, hogy addig, amíg az országgyűlés ki nem egészült a társországok kép­viselőivel, az összegyűltek törvényalkotásba nem bocsátkoznak. „Kijelent­jük végre, hogy az ország jelenlegi kormányzatát, különösen a nem alkot­105 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. III. Bp. 1889. 169—170. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom