Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
lett figyelmes. Miután ezt az országos hadifőparancsnokságnak jelentette,, attól utasítást kapott, hogy a kormányt lealacsonyító színielőadásokat tiltsa be és szükség esetén zárassa be a színházat. Ugyanakkor a többi helyőrség is utasítást kapott, hogy hasonló esetekben, a polgári hatóságokkal egyetértve, ha azonban azok gyengének mutatkoznának, vagy vonakodást árulnának el, önállóan is járjanak el. Amikor ez a helytartótanácsnak tudomására jutott, az 1861. október 9-én tiltakozást jelentett be az uralkodónál azzal, hogy ez utasítás által törvényes működési körét a katonai hatalom alá vetettnek látja, holott az októberi diploma őt rendelte az ország belügyeinek vezetésére. A tiltakozásnak azonban az akkori körülmények között már nem lehetett eredménye. 104 A magyar és osztrák kormányszervek közötti döntő összecsapás legfelsőbb szinten a legégetőbb politikai kérdésben, az országgyűlés kérdésében történt. A magyar országgyűlést 1861. április 2-ára hívta össze az uralkodó. Ennek szervezése is részben alulról, s a központi kormányutasításokkal meg nem egyező módon történt. így Pest városa, be sem várva az országgyűlés hivatalos kihirdetését, az 1848-i törvény alapján megalakította, feleskette és utasítással látta el központi választmányát, meghagyva neki, hogy törvényes kormányhatóságok nem lévén, a választások előkészítése ügyében közvetlenül a kancellár személyével lépjen érintkezésbe. A képviselőválasztások március hónapban folytak le, ezek során a 48-as jelöltek futottak be a legtöbb helyen. Az országgyűlés megnyitása után a királyi leiratra adott válaszfelirat elutasítja az októberi diplomát és a februári pátenst, és követeli a felfüggesztett törvények visszaállítását s az abszolút rendszer intézkedéseinek és terheinek azonnali megszüntetését. A nemzetiségek, amennyire módjukban állt, az országgyűlésen adtak hangot a maguk követeléseinek, de külön is szervezkedtek, s részben emlékiratok útján fordultak az országgyűléshez. A szlovákok a szlovák nemzet elismerését és szlovák kerület alakítását követelték, s a kerületben szlovák hivatali nyelvhasználatot. A ruszinok nevében Dobrzánszky Adolf képviselő azt követelte, hogy Magyarország öt kerületbe osztassék be, s ezek egyike a ruszinoké legyen. Az országgyűlés feliratát június 24-én hitelesítették és vitték fel Bécsbe. Az osztrák miniszterek a felirat elutasítását és az országgyűlés feloszlatását ajánlották a császárnak, a magyar tanácsosok a felirat elfogadását és engesztelő hangú leirat kibocsátását kérték. Az uralkodó végül is Szécsen közvetítő javaslatát fogadta el: rövid leiratot intézett mindkét házhoz, megjelölve a módosításokat, amelyek a feliraton eszközlendők, hogy az elfogadható legyen. Ezek után a képviselőház elhatározta, hogy a feliratot eredeti, Deák Ferenc által fogalmazott formájában küldi fel az uralkodónak, s ehhez a főrendiház is hozzájárult. Ezt a feliratot július 8-án adták át az uralkodónak. A minisztertanács még ugyanaznap összeült, hogy a válaszadás kérdését megtárgyalja. Az osztrák és magyar tanácsosok a feliratra adandó válasz kérdésében nem értettek egyet. Az osztrákok Magyarország azonnali belépését követelték a birodalmi tanácsba, a magyarok a magyar országgyűlés és a birodalmi tanács közti tárgyalásokat egyelőre csak küldöttségek útján óhajtotm D 189. 1861. VII.3. (15 672).
