Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

amikor Majláth Györgyöt a helytartótanács elnökségének vezetésével bízta meg, 1860. október 30-án br. Sennyey Pált a helytartótanács elnökhelyettesévé nevezte ki. A cs. kir. helytartóság ettől kezdve mint m. kir. helytartótanács működött, a hivatali apparátus azonban egyelőre lényegében a régi maradt. Szervezetében, ügykezelésében csak 1861 januárjában állott be változás. A helytartósági osztályvezetők ekkor kerültek rendelkezési állományba, s az újonnan kinevezett tanácsosok ekkor kezdték meg működésüket. A belső ügykezelésben január l-jével tértek át a magyar nyelvre. Ettől kezdve az új hivatal folyamatosan működött, egészen a kiegyezés utánig, amikor azután 1867. március 10-ével megszűnt, s hatáskörét az újonnan megalakult minisztériumok vették át. A visszaállított helytartótanács életében — mint az októberi diploma korának kormányzattörténetében általában — három időszakot különböztethetünk meg: az autonóm rendszer, a Schmeriing-provizórium és a kiegyezési tárgyalások időszakát. Az autonóm rendszer 1861. november 5-ig tart, amíg Majláth vezeti az elnökséget és Sennyey, majd annak lemondása után 1861 szeptemberétől Károlyi László a helytartótanácsot. Az elnök a helytartótanács ügyeinek közvetlen irányításába csak kivételes esetekben folyt be, a közvetlen vezetés az elnökhelyettes kezében volt, a tanácsüléseken is rendszerint ő elnökölt. A tanácsosok számát az 1860. december 16-i királyi rendelet húszban állapította meg, majd december 29-én, a Szerb Vajdaság megszüntetése s területének Magyarországhoz történt visszacsatolása után további két tanácsosi állást rendszeresített az uralkodó. A tanácsosok kiválasztásánál — a vonatkozó törvények értelmében — figyelemmel voltak arra, hogy általuk a tanácsban az egyes országrészek és lehetőleg számarányuknak megfelelően, a nemzetiségek és bevett vallásfelekezetek képviselve legyenek. A tanácsosok megoszlása természetesen e követelményeknek távolról sem felelt meg, semmiféle szempontból. Vallásra nézve aránytalanul sok (15) volt a katolikus, ezek közül kettő egyházi ember. Nemzetiségre nézve a magyarok voltak a számarányukon felül képviselve (13 tanácsossal). Osztályhelyzetüket tekintve 14 volt a nemes (köztük 4 birtokos), 8 pedig polgári személy. (Ez utóbbiak közül csak egy volt magyar, a többi német, szerb és szlovák.) A nemzetiségiek nem bírták az általuk képviselt nemzetiségek bizalmát, és csak lanyhán képviselték azok érdekeit. Korábbi pályafutásukat tekintve nagyrészt megyei, szolgabírósági, úrbéri törvényszéki tisztviselők voltak, legtöbbjük az ötvenes évek alatt is szolgált. Képzettségükre nézve volt köztük jogász, mérnök, gazdász, orvos, pénzügyi tisztviselő, a gazdasági szak azonban aránytalanul gyengén volt képviselve, míg viszont erősen túltengett a jog. A Majláth által kiválasztott tanácsosok működése nem nyerte el a bécsi kormánykörök bizalmát. A rendőrminiszter 1861. november 4-én egy feljelentést közölt a magyar kancellárral, mely szerint a helytartótanácson belül kormányellenes propaganda folyik, s különösen Havas és Péchy tanácsosok, valamint Abonyi és Szapáry, de maga Károlyi elnökhelyettes is kétszínű. Kormányellenes politikát folytatnak. Egy nappal később az uralkodó Károlyit szabadságolta, és a helytartótanács ügyeinek vezetését Privitzer Istvánra, a m. kir. udvari kancellária előadó tanácsosára bízta.