Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai
évi mutiatókönyvét nézzük át, vagy pedig az iratokat darabról darabra átnézzük. 4. Kivonatok az elnök alkalmi jegyzeteiből 472. Iratok 1862—1866 1 csomó Pálffy Móric helytartó, majd Sennyey Pál főtárnokmester működésével kapcsolatos iratok. Ezeket a .,kivonatokat" az elnöki hivatalban készítették, ún. votumiveken (előadói íveken). Tartalmilag két fő részből állnak, egyik a helytartótanács elnökének meghagyása alapján készített felszólítás valamelyik tanácsoshoz, a másik a tanácsos jelentése. Ezek után esetleg az elnök megjegyzései vagy további utasításai következhetnek. Ily módon tehát a helytartó, ill. főtárnokmester rövid úton érintkezett a helytartótanáccsal. A legkülönbözőbb kérdésekben, melyek részben utazásai során szerzett személyes tapasztalatai, hozzáérkezett beadványok, nála kihallgatáson megjelent személyekkel folytatott tárgyalások vagy a sajtóban megjelent újságcikkek kapcsán merültek fel, kért a helytartótanácstól felvilágosítást vagy javaslatot, vagy adott ki utasítást. Leggyakrabban valamely folyamatban levő ügy állása felől érdeklődött, az addig lefolytatott tárgyalások iránt intézett kérdést. Néhol a kérdés kiindulópontjául szolgáló levél, újságcikk vagy egyéb irat a votumivben fekszik. A kivonatok iktatószámokat viselnek. Némelyeket (beadványokat) a helytartó azzal küldött át a helytartótanácshoz, hogy ott iktassák be. A sorozat igen hézagos, 500 körüli iktatott darabból csak kb. 80 darab fekszik e csomóban. Az iktatószám után néhol ,,a. j." (alkalmi jegyzetek) rövidítés olvasható. Az iratok tárgya a legkülönfélébb. A beadványok között van egy emlékirat ,,Az osztrák pénzügyi krízis" címmel. Ebben a csomóban helyeztük el a Pálffy Móric helytartóhoz meghívottakról vezetett nyilvántartást is. D 192—226. TANÁCSI IRATOK 1861—1867 A helytartótanács szervezésénél az 1848 előtti törvényeket vették alapul, az új hivatalt a régi mintájára igyekeztek megszervezni, s a helytartótanácsra vonatkozó 1723. évi törvényeket és az annak szervezetét szabályozó 1790:17. törvénycikket követték, figyelembe véve a hivatalképességet az ország minden osztályára elvileg kiterjesztő 1843/44:5. törvénycikket is. A visszaállított helytartótanács működését a magyar nemzetnek az a része, amely az 1848 márciusi törvények alapján állott, soha nem ismerte el törvényesnek. A gyakorlatban a Budán székelő ún. összpontosított helytartóság (k. k. vereinigte Statthalterei für Ungarn. D 163). az októberi diploma kiadása után egy ideig még tovább folytatta működését. Ferenc József ugyanakkor,