Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

irodáját vezette, s korábban, még József nádor alatt, a nádori irodában szolgált. A helytartó kinevezése után pedig Scháffer Pál helytartótanácsos vette át az irodavezetést, akit ugyancsak az összpontosított helytartóságtól örökölt az új rendszer, s aki csak törte a magyar nyelvet. Ez a kontinuitás világosan mutatja a visszaállított helytartótanács elnökségének jellegét, melyet a 48-as forradalmi eszmék megtagadása, s a magyar ókonzervatívok és osztrák császári bürokraták közötti kompromisszum határozott meg. Az 1861. év politikai fejleményei később Majláthot arra késztették, hogy állásáról lemondjon. Lemondását az uralkodó november 3-án fogadta el, s ugyanaznap nevezte ki gr. Pálffy Móric altábornagyot m. kir. helytartóvá. Pálffy a katonai önkényuralom szellemében vezette a helytartótanács elnökségét egészen 1865. július 18-ig, amikor is — a politikai helyzet megváltozása, az ún. Schmerling-provizórium bukása következtében — Ferenc József visszahívta, s br. Sennyei Pált, a helytartótanács volt elnökhelyettesét nevezte ki főtárnokmesternek és — ideiglenes jelleggel — a helytartótanács elnökének. Az elnökség működését a kiegyezés után, 1867. március l-jével szüntette be. Jogkörét lényegében a belügyminisztérium elnöki hivatala vette át, s iratai is ennek a birtokába kerültek. Az elnökség fölé rendelt szerv a magyar kancellária, ill. annak elnöksége volt. Ettől kapta a rendeleteket, s ennek küldte felterjesztéseit. A minisztériumok és más központi főhatóságok közül egyedül a rendőrminisztériummal folytatott számottevőbb levelezést; minthogy e közös hatóságokkal a magyar törvények értelmében nem lehetett fölé-, ill. alárendeltségi viszonyban, szabály szerint ezekkel általában a kancellárián keresztül érintkezett, s csak különös esetekben közvetlenül, elnöki jegyzék váltás útján. A magyarországi pénzügyigazgatási szervekkel: budai országos pénzügyigazgatóság, pozsonyi, soproni, kassai, nagyváradi, temesvári pénzügyigazgatóságok; a csendőri hatóságokkal: főfelügyelőség, ezredparancsnokságok; a katonai hatóságokkal: országos katonai főparancsnokság, temesvári hadparancsnokság, általában a közös „cs. kir." hatóságokkal átirati formában levelezett, megkereséseket intézett hozzájuk, s válaszolt megkereséseikre. A magyarországi rendőri hatóságok, bár bizonyos vonatkozásban egyenesen a rendőrminisztériumtól függtek, a helytartótanács elnökségének jelentéstételre voltak kötelezve. Átiratok formájában levelezett az elnökség a magyar törvénykezési szervekkel: az országbíróval, főtörvényszékekkel is. Az alárendelt szervekkel: a helytartótanáccsal, megyékkel és szabad kerületekkel (ill. ezek kormánybiztosaival), a 16 szepesi várossal, a sz. kir. városokkal, az orsz. építészeti hivatallal, a magyar állami számvevőséggel rendeleti úton érintkezett. Az ügykezelés nyelve a belső szolgálatban s a magyar közigazgatási és törvénykezési hatóságok felé a magyar, a közös hatóságok felé (rendőrigazgatóságok felé is) a német volt. A helytartótanács elnökségének területi illetékessége egyezett a magyar kancelláriáéval, kiterjedt a Magyarországtól 1849-ben elcsatolt területekre is. Az elnökség hatásköre az idők folyamán többször változott. Oda tartozott általában a bizalmas, politikai és állam rendőri ügyek intézése s más