Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai
A Goluchowski-kormány idején és a Schmerling-kormányzat kezdeti időszakában (az ún. „autonóm korszakban") br. Kemény Ferenc volt az erdélyi kancellár. Keményt csak mintegy másfél hónappal Vay kinevezése után, 1860. december 9-én nevezte ki Ferenc József kancellárrá. Ez az ókonzervatív erdélyi magyar arisztokrata a Vayéhoz hasonló szellemben működött, helyzetét azonban az erdélyi nemzetiségi kérdés kiélezett volta amazénál is nehezebbé tette. Az uralkodó, amikor utasította őt, hogy az erdélyi kancellária újjászervezésére s az erdélyi országos politikai és bírósági szervezet újjáalakítására nézve tegyen neki javaslatokat, majd pedig hívja össze az erdélyi rendek, nemzetek és vallásfelekezetek képviselőit, az erdélyi országgyűlés előkészítése végett, előírta számára, hogy mind a kinevezéseket javasoló előterjesztéseiben, mind pedig az országgyűlést előkészítő értekezlet összetételénél legyen tekintettel mindegyik erdélyi nemzetiségre és vallásfelekezetre. Kemény úgy igyekezett feladatát megoldani, hogy a kancellárián belül s az ország egész közigazgatásában a magyar elem túlsúlyát biztosítsa, az erdélyi országgyűlés összehívását pedig megakadályozza, hogy Erdélynek unióját Magyarországgal az 1848. évi törvény egyszerű alkalmazásával lehessen létrehozni. Javaslatára az uralkodó december 26-án négy tanácsost nevezett ki a kancelláriára (az 1848 előtti hat helyett). Közülük Kabos Dániel, aki addig a legfelsőbb törvényszéken működött mint udvari tanácsos, magyar, volt és református, Kozma Dénes miniszteri tanácsos, a legfőbb úrbéri törvényszék ülnöke székely volt és katolikus, Róth Ágoston udvari tanácsos, a legfelsőbb törvényszékről, szász volt és evangélikus, Popp László igazságügyminisztériumi osztálytanácsos viszont román volt és görög katolikus. A titkárok között akadt egy görög nem egyesült vallású román is. A kancellária tanácsának ilyen összetétele természetesen nem elégítette ki az erdélyi románokat: panaszt tettek az uralkodónál, hogy a román nemzet érdekeit csak egy tanácsos és egy titkár képviseli a kancellárián, s így a lakosság % f% részét tevő nemzet gyengébben van képviselve, mint a többiek, amelyek együttvéve csak % részét teszik a lakosságnak. Sérelmesnek találták azt is, hogy a tanácsosok közt a görögkeleti vallás egyáltalában nem volt képviselve. Kemény Ferenc ezeket a panaszokat alaptalannak minősítette, s nem látott okot arra, hogy a helyzeten változtassanak. Kemény 1860. december 28-án értesítette minisztertársait hivatalos működése megkezdéséről. Ezek után Schmerling államminiszter 1861. január 4-én utasította az erdélyi helytartóság elnökségét, Lasser igazságügyminiszter pedig január 7-én a nagyszebeni országos törvényszéket és főügyészséget, hogy ezentúl hivatalos felterjesztéseiket közvetlenül az erdélyi kancelláriához intézzék. A fennálló erdélyi hatóságoknak addig kellett működésüket folytatniuk, amíg az újak életbe nem léptek. Kemény 1861. január 10-én tett javaslatot az erdélyi közigazgatás átszervezésére nézve. Ebben azt fejtegette, hogy Erdély csak úgy nyerheti vissza a korábbi autonómiáját, ha közigazgatási beosztása ismét a régi, 1848 előtti lesz. Az abszolutizmus idején létrehozott közigazgatási egységek szerinte nem feleltek meg a nemzetiségek eloszlásának, s ezért a régi törvényhatóságok életre keltését kívánta. Ugyanakkor
