Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

azt is javasolta, alakítsanak külön törvényhatóságot a 2. román határőrezred területéből naszódi kerület név alatt. A törvényhatóságok visszaállításának határidejéül április 15-ét javasolta. Hasonló javaslatot terjesztett elő az 1848 előtti bírósági szervezet visszaállítására nézve is. Kemény javaslatait — a minisztertanácsban lezajlott heves viták és ellenvetések ellenére — az uralkodó elfogadta. A régi törvényhatóságok visszaállítása a legtöbb helyen a magyar uralkodó osztályt juttatta ismét politikai befolyáshoz. Az országgyűlést előkészítő értekezlet összehívását Kemény, amíg lehetett, halogatta, majd úgy intézte a meghívásokat, hogy az értekezletet az uniót kívánó magyar urak csoportja majorizálta. Amikor azután magának az erdélyi országgyűlésnek az összehívására is kénytelen volt javaslatot tenni (ezt csak 1861. augusztus 24-én terjesztette elő), az országgyűlés színhelyéül Kolozsvárt javasolta, s a tárgyalandó királyi propozíciók közül kihagyta a nemzetiségek egyenjogúsításának kimondását. A kancellária román tanácsosa, Popp László e javaslattal szemben különvéleményt nyilvánított: azt kívánta, hogy az országgyűlést Nagyszebenbe hívják össze, vegyék be a propozíciók közé a román nemzet törvénybe iktatását és a nemzetiségek egyenjogúságának törvényes biztosítását. Miután a minisztertanácsban Schmerling Popp javaslatait támogatta, Kemény pedig a magáétól nem volt hajlandó elállni, az uralkodó a kancellárt fölmentette állásától. Kemény leváltása Schmerling győzelmét s a visszaállított erdélyi kancellária történetében új szakasznak, a provizórium korának kezdetét jelentette. A 47-es alapon álló, 48-cal taktikázó Kemény helyét a centralista, Schmerling politikáját támogató Nádasdy Ferenc gróf, a monarchia volt igazságügyminisztere foglalta el. Ferenc József 1861. november 7-én nevezte ki Nádasdyt erdélyi kancellárrá. A ő kinevezése után a kancellária tanácsában nagyarányú személycserére került sor: az eddigi tanácsosok közül egyedül Kabos maradt a helyén, 1863 májusában bekövetkezett nyugdíjaztatásáig. Nádasdy, amikor az erdélyi főkormányszéktől Popp állására jelöléseket kért, kikötötte, hogy csak görögkeleti vallású személyek jöhetnek tekintetbe. A gubernium elnöke első helyen a fogarasi kerület kapitányát, Bran Jánost terjesztette fel, őt azonban Nádasdy az uralkodónak tett javaslatában egyáltalán nem vette számításba, mert az újoncozás alkalmával nem felelt meg a kormány várakozásának. Nádasdy javaslatára az uralkodó Moldovan Demetert, a kancellária román nemzetiségű titkárát nevezte ki tanácsossá, s így a görögkeleti románok a tanácsban képviselethez jutottak. Moldovan a selmeci bányászati akadémiát és a bécsi polytechnikumot végezte el, a Bach-korszakban állami szolgálatban állt, és a gyulafehérvári értekezleten az októberi diploma mellett szavazott. A többi tanácsosi helyre Horváth Istvánt, az erdélyi fiskális direktort (székely volt és katolikus), br. Salmen Ferenc szász grófot (szász volt és evangélikus) és báró Reichenstein Ferenc miniszteri tanácsost nevezte ki az uralkodó. Salmen már 1862-ben — korára való tekintettel — nyugalomba vonult, helyébe br. Friedenfels Jenő (szász, evangélikus) került. Friedenfels 1848 szeptemberében elhagyta a magyar országgyűlést, majd a nagyszebeni szász népgyűlésen Erdélynek Magyarországtól való elszakadása mellett szavazott. A Bach-korszakban előbb a minisztériumban, majd a magyarországi helytartóságnál tel-