Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

Szervezetileg a kancellária két fő részre tagolódott: elnökségre és tanácsra. A tanács minden egyes tagja mellett egy-egy osztály alakult ki, az illető tanácsos referenciájába tartozó ügyek intézésére, adminisztrálására. Ezenkívül különböző segédhivatalok, mint iktató, kiadó, irattár, szolgálták az ügykezelés lebonyolítását. Végül 1863 novemberében számosztály alakult egy számtanácsos vezetése alatt a különböző költségelőirányzatok és számadások elkészítésére, ill. felülvizsgálatára. A kancellária törvényes hatáskörének átvételével kapcsolatban kezdetben bizonyos nehézségek adódtak. Miután Szőgyény alkancellár 1860. november 4-én arra kérte az osztrák minisztériumok vezetőit, hogy minden az illető minisztériumban még elintézetlenül heverő s Magyarországot illető ügyiratot neki adjanak át, az államminisztérium akadálytalanul átadta a magyarországi ügyek intézését a magyar kancelláriának, s az igazságügyminiszter is tudósította a magyarországi törvényszékeket, államügyészségeket és telekkönyvi hivatalokat arról, hogy hatásköre velük szemben november 8-ától kezdve megszűnik s a magyar kancelláriára száll át, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetésével megbízott Helfert államtitkár azonban vonakodott a rábízott ügyeket átadni. Helfert arra hivatkozott, hogy előbb külön kell választani az adminisztratív ügyeket azoktól a tudományos-didaktikai természetű ügyektől, amelyekre nézve a jövőben felállításra kerülő közoktatásügyi tanács lesz hivatva intézkedni. A kérdés a miniszteri konferencia elé került, s az úgy döntött, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetője ezután Magyarországot illető ügyekben ne intézkedjék, hanem lépjen érintkezésbe a magyar kancelláriával, s az adja ki a megfelelő intézkedéseket az illetékes hatóságoknak. Közben az ügyek elintézetlenül hevertek a minisztériumban. Szőgyény november 28-án az uralkodóhoz fordult, és azt kérte, hogy minden Magyarországot illető katolikus egyházi ügyet haladéktalanul adjanak át a magyar kancelláriának, s adják át a protestánsok egyházi és iskolai ügyeit is, mert ezek egyházi és iskolai tekintetben önkormányzattal rendelkeznek, s a legfelsőbb felügyelettel kapcsolatos ügyek intézésére a magyar kancellárián külön evangélikus vallású előadó van. A nézeteltérés csak a katolikus oktatásügyre s a valamennyiük számára közös felsőoktatásra nézve állott fenn, mert itt a határok még nem voltak megvonva. Ferenc József ezek után december 29-én úgy intézkedett, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az elintézetlen magyar katolikus egyházi és a protestáns egyházi és iskolai ügyeket haladéktalanul adja át a magyar kancelláriának, a többi oktatásügyben pedig ne intézkedjék közvetlenül, hanem lépjen érintkezésbe a magyar kancelláriával, s a szükséges rendeletek kiadása ezentúl azt illeti. A kancellária ennek értelmében .1861. január 6-án közölte a helytartótanáccsal, hogy a jövőben vallási és közoktatási tárgyakban csak tőle fog rendelkezéseket venni, és utasította, hogy feliratait is csak oda terjessze fel. A kancellária visszaállításakor a helytartótanács és királyi bíróságok korábbi törvényes hatáskörét s a városok és megyék önkormányzatát is visszaállították, a közigazgatási bíráskodás vezetését pedig az országbíróra bízták; így a kancelláriához csak azok az ügyek kerültek, amelyeket mindig az uralkodó közvetlen döntése alá bocsátottak vagy a kancelláriára történt