Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

sok javaslatai alapján — a megyéknek járásokra való felosztására nézve is előterjesztést kellett tenniük. A járási közigazgatást ők szervezték meg; más közigazgatási ágak hivatalnokait is ideiglenesen ők nevezték ki, az ilyen kinevezéseket a császári biztos elé terjesztették jóváhagyásra. A szabad királyi városok közvetlenül a főbiztosok alá voltak rendelve, de a főbiztosok hatalmukat a kormánybiztosra ruházhatták át, ilyenkor közvetlenül is, a kormánybiztos útján is intézhettek a szabad királyi városokhoz rendeleteket. Tízezer lakosig terjedő szabad királyi városok polgármesterét a főbiztos javaslatára a császári biztos nevezte ki, nagyobb városok és katonailag fontos helyek polgármesteri állására a főbiztos és katonai kerületi parancsnok közösen tett javaslatot, a kinevezés pedig a császári biztos előterjesztésére a hadsereg-főparancsnok által történt. A városok és mezővárosok igazgatása egyelőre az addigi szabályok szerint történt. A főbiztos a városi szervekkel egyetértésben szabályozta a fizetéseket és határozta meg a tisztviselők számát. A városok, megyék és szabad kerületek minden hivatalnoka alá volt rendelve a főbiztosnak. Ö közölte velük a kormány rendeleteit, a megyékben a kormánybiztos útján, a szabad királyi városokban a polgármester útján, esetleg a kormánybiztoson keresztül vagy közvetlenül az illető kormányzati ág vezetőjével. A főbiztos a kormányzat minden ágának minden eseményéről jelentést tétetett magának, döntött panaszos és fegyelmi ügyekben, feltétlenül jogában állt hivatalnokokat állásukból elmozdítani, illetményeiket felfüggeszteni, az általa kinevezetteket elbocsátani, a felsőbb helyen kinevezettek elbocsátását pedig javaslatba hozni. Állandó érintkezésben kellett lennie az alárendelt kormánybiztosokkal és a császári biztost értesíteni minden fontosabb eseményről. Kerületét többször be kellett utaznia, hogy személyesen győződjék meg a lakosság hangulatáról és az igazgatás menetéről, s észrevételeit a különböző kormányzati ágakra és azok hivatalnokaira nézve javaslataival együtl a császári biztos elé kellett terjesztenie. A főbiztosoknak különös figyelmet kellett szentelniük a községi ügynek, a népiskoláknak, a jótékony intézeteknek, a kultuszügyeknek, a mezőgazdaság előmozdításának, az ipar és közlekedés ügyének úgy, hogy az ezek fejlődését gátló akadályokat el kellett hárítaniuk, továbbá a közegészség és közbiztonság ügyének, végül a börtönök állapotának. Amíg a pénzügyigazgatás külön szerveket nem állított fel a közpénzek kezelésére, a főbiztosok ellenőrző befolyást gyakoroltak a közpénzek beszedésére és felhasználására is, s az adóügyre általában, meg kellett akadályozniuk a visszaéléseket. A közigazgatás többi ágában — különösen a kamarai, bányászati és postaigazgatás ágazataiban — a főbiztosoknak az volt a feladatuk, hogy azok szerveit megfelelő módon támogassák, s elsősorban az ott alkalmazott kompromittált és megbízhatatlan egyének eltávolítására gyakoroljanak befolyást. A kerületi főbiztosok miniszteri tanácsosi rangban voltak, melléjük adtak egy-egy magasabb közigazgatási hivatalnokot (kormánybiztosi ranggal) előadói és irodafőnöki minőségben, ezek helyettesítették a főbiztosokat távollétük esetén. A kiadói teendőket egy-egy titkár végezte, az irodai és kezelői munkára a főbiztosok írnokokat vehettek fel, elsősorban a feloszlatott magyar hatóságok irodai személyzetéből. A főbiztosoknak külön hivatali