Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
a katonai kerületi parancsnok a hadseregparancsnokságtól kapott utasítások alapján a végrehajtó hatalmat kezében tarthassa. A végrehajtó hatalmat kifelé polgári ügyekben is a katonai kerületi parancsnok képviselte: minden nyilvános hirdetményt vele egyetértésben, és általában az ő nevében kellett kiadni. A főbiztosok elsőrendű feladata volt, hogy minden katonai rendszabályt támogassanak, és oda hassanak, hogy a hadsereg-főparancsnok meg a katonai kerületi parancsnok intézkedései, különösen pedig a hadbiztossági szervek hivatalos rendelkezései végrehajtásra kerüljenek. Első feladatuk ezért a polgári közigazgatás rendszeres menetének megteremtése, újjászervezésének előkészítése volt. Az ideiglenes közigazgatást a március 4-i birodalmi alkotmány értelmében kellett bevezetniük, az ország sajátosságainak figyelembevétele mellett, de összhangban a többi tartomány részére szentesített szervezettel. Gondoskodniuk kellett arról, hogy az uralkodó és a hadsereg-főparancsnokság kiáltványait, meg a hatóságok hirdetményeit a helyi szokásos nyelveken közzétegyék; egyben el kellett rendelniük a forradalmi kormány minden hirdetményének az elkobzását, aki ilyet terjesztett, hadbíróság elébe kellett állítaniuk. Teljes eréllyel kellett közreműködniük a meghódított országrészek lefegyverzésének, a felségárulással vádolt személyek letartóztatásának, vagyonuk lefoglalásának keresztülvitelénél, ezért ügyészeket adtak melléjük, akik bizonyító anyagot gyűjtöttek a forradalom részvevői elleni eljárásokhoz. A megyei, városi és községi hivatalokból el kellett távolítaniuk minden kompromittált és „megbízhatatlan" egyént, s helyüket kormányhű elemekkel betölteni. Gondoskodniuk kellett a magyar bankjegyek elkobzásáról, és az ilyenek rejtegetőit hadbíróság elé kellett állítaniuk. Igyekezniük kellett, hogy a népet megnyerjék a kormány számára: a parasztokat meg kellett nyugtatni, hogy az úrbéri könnyítések érvényben maradnak, a földbirtokosoknak tudtukra kellett adni, hogy az elveszett úrbériségért csak akkor kaphatnak kárpótlást, ha a rend helyreáll és az ország erőforrásai ismét megnyílnak. A klérus közreműködését is igénybe kellett venni a lakosság megnyugtatására és szemmel kellett tartani működését. A kormány tekintélyének helyreállítására saját belátásuk szerint hozhattak intézkedéseket; a kormányhű elemeket védelemben kellett részesíteniük. A birodalmi alkotmánynak megfelelően vegyes lakosságú járásokban minden nemzetiség jogait és érdekeit védelemben kellett részesíteni. Egyházban és iskolában meg kellett szüntetniük minden nyelvi kényszert. A hatóságokat utasítaniuk kellett, hogy a felekkel a lakosság nyelvén tárgyaljanak, a lakosok nyelvén írott beadványokat fogadják el, és a megfelelő nyelven hozzák meg végzéseiket. Ellenőrizniük kellett, hogy a hatóságok e rendelkezéseket betartják-e, és hirdetményeiket is a szokásos nyelven teszik-e közzé. A főbiztosok a melléjük és föléjük rendelt polgári hatóságokkal, továbbá minden katonai hatósággal németül leveleztek. Ugyancsak a birodalmi alkotmánynak megfelelően el kellett választani a jogszolgáltatást a közigazgatástól. A megyei közigazgatás vezetője a kormánybiztos; őt a kerületi főbiztos javaslatára a teljhatalmú császári biztos és a hadseregparancsnok nevezte ki. A főbiztosoknak — a kormánybizto-