Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
képpen az ostromállapot fenntartását, a sajtó elnémítását és a birodalmi gyűlés feloszlatását jelölte meg. 15 Ezeket az ellenforradalmi módszereket alkalmazta Magyarországon is, ahol — a hadihelyzetnek megfelelően változó területen — teljhatalmú parancsnokként az uralkodó képében járt el, és saját belátása szerint intézkedett. A Windischgratz-féle magyarországi kormányzat legfőbb szerve a hadseregparancsnokság politikai-igazgatási osztálya volt, amely a főparancsnok személyes utasítása szerint működött. A politikai-igazgatási osztály vezetője, Rousseau tábornok éppúgy, mint maga Windischgrätz, szoros összeköttetésben volt a magyar konzervatívokkal. Rousseau-t Bécsben a magyar forradalmi párttal való egyetértéssel is megvádolták, és a császári seregek tavaszi veresége után egyik bűnbaknak őt állították oda. 1A forradalom felszámolásában Windischgrätz fontos szerepet szánt az állami rendőrségnek. E téren nem az 1848 előtti állapotok visszaállítására törekedett, hanem abból az elvből indult ki, hogy az állami rendőrséget újonnan kell szervezni az egész monarchiában s különösen Magyarországon szinte a semmiből kell megteremteni. A magyarországi hadjárat megindításakor hadseregrendőrség felállítását határozta el, s annak vezetését Felsenthal bécsi rendőrfőbiztosra bízta. Buda és Pest elfoglalása után ez a hadseregrendőrség az akkor létrehozott katonai és polgári központi bizottmánnyal került szerves kapcsolatba, s mint annak politikai osztálya működött tovább. A központi bizottmány elé rendelték, vizsgálat végett, mindazokat a katonai és polgári személyeket, akiket a forradalomban és a szabadságharcban való aktív részvétellel gyanúsítottak. Mindjárt a hadjárat megindulásakor megszervezték — 1848 előtti mintára — a tartományi biztosságok főigazgatóságát is, a hadsereg ellátásáról való gondoskodás végett. A Torkos Mihály főigazgató vezette szerv Buda elfoglalása után a helytartótanács pótlására létrehozott ideiglenes polgári közigazgatás egyik osztályává alakult át. A „polgári közigazgatás" a hadseregparancsnokság politikai-igazgatási osztályának volt alárendelve. Személyzete magyar konzervatívokból, 1848 előtti nemesi hivatalnokokból került ki, akik az új hatóságot — az adott szűk keretek között — teljesen a volt helytartótanács mintájára rendezték be, s ehhez annak még rendelkezésre álló apparátusát használták fel. Az ideiglenes polgári közigazgatás vezetője, id. Szőgyény-Marich László, azt is elérte Windischgratznél, hogy a közigazgatás belső ügyviteli nyelve a magyar lett. A forradalom előtt a magyar udvari kancellária által gyakorolt, majd ezt követőleg a magyar igazságügyminisztériumra háramlott jogi funkciók 15 Walter, Friedrich: Von Windischgrätz über Weiden zu Haynau. Wiener Regierung und Armee-Oberkommando in Ungarn 1849/50. Megj. a Walter, Friedrich—Steinacker, Harold: Die Nationalitätenfrage im alten Ungarn und die Südostpolitik Wiens c. kötetben (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission 3. k.) München 1959. 77, 1. 16 Rousseau Leopold Chevalier d'Happoncourt vezérőrnagy ismerős volt a magyarországi viszonyokkal, az 1840. évi országgyűlés idején a kormány egyik kiküldöttje Pozsonyban, állítólag táblabíró is volt. 1849 júliusában nyugdíjazták. L. id. Szőgyény-Marich László Emlékiratai Bp. 1917. I. 16. 1., II. 5. 1.
