Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

készítettek, az osztrák halászati törvényt az ország viszonyainak megfelelően dolgozták át. A bányászati ügyek nem tartoztak ugyan a helytartóság kompetenciájába, bizonyos vonatkozásban azonban ilyenekkel is foglalkozott. Az új bányatörvénytervezetet megküldték az illetékeseknek, s azok megjegyzéseivel együtt felterjesztették a minisztériumnak. Javaslatot tettek a zsidóknak a bányavárosokban való letelepedése engedélyezésére. Közreműködtek a bányászok kéthetenkénti bérkifizetésének újrabevezetésénél. A bányászmozgalmak letörésénél a politikai hatóságok is közreműködtek. Ha egyes községek bányászati ügyekben intézkedtek, a helytartóság a bányakincstárat támogatta, és visszautasította a községek „jogbitorlását". Az ipari és kereskedelmi ügyek szabályozása a polgári biztos, ill. a helytartóság feladata volt. A forradalom után ipari és kereskedelmi vonatkozásban teljes volt a zűrzavar, egyrészt a céhek és a kizárólagos engedélyekkel rendelkezők ragaszkodtak szívósan elavult jogaikhoz, másrészt egyesek teljes szabadsággal, minden engedély nélkül működtek, úgyhogy a hatóságok az ipari élet átfogó szabályozását látták szükségesnek. Először az érvényben levő rendeletek történelmi összeállítását végezték el, majd javaslatott tettek az illetékes minisztériumnak új ipari szabályzatra vonatkozólag, s ezt véleményezés végett megküldték a kereskedelmi kamarának. Az új szabályzat létrejöttéig is bizonyos ideiglenes szabályrendeleteket hoztak. Így 1850. október l-jével eltöröltek mindenféle árszabályzatot, kivéve a kenyér és hús árának szabályozását, s megszüntették a mezőgazdasági és ipari termékek szabad behozatalának és kivitelének minden korlátozását. Pesten, Sopronban, Kassán és Debrecenben kereskedelmi kamarákat alakítottak, s oda miniszteri biztosokat neveztek ki. Ipari és kereskedelmi vállalkozások tervét, ha hasznosnak látták, támogatták, így a Pester Lloydot vagy a budai várhegy alatti alagút építésének tervét. Határozottan ellene szegültek azoknak a törekvéseknek, hogy a munkabéreket limitálják, s a „szabad versenyt" ily módon korlátozzák. Szabályozták a házaló kereskedelmet, a hatóságok utasítást kaptak a megfelelő engedélyek kiadására. Az engedélyblankettákat az Egyetemi Nyomda készítette, innen a bélyegzőhivatalon és az adóhivatalokon keresztül kerültek a politikai hatóságokhoz. Javaslatot tettek a hazai mértékek és súlyoknak az alsó-ausztriaiakkal egy szintre hozására és rendes mértékhitelesítő hivatalok felállítására, majd Pesten fel is állítottak ilyent. A bécsi akót egyetlen törvényes folyadék-mértékegységnek nyilvánították, tekintettel arra, hogy a fogyasztási adó kivetésénél is ezt vették alapul. Minthogy az ipar és kereskedelem fejlődését az országban igen erősen befolyásolták a királyi kisebb haszonvételek, ezeket is szabályozni igyekeztek. A kereskedelem és ipar szempontjából elsőrendű fontosságú postaügy Magyarországon igen elhanyagolt állapotban volt, ezért különös súlyt helyeztek ennek fejlesztésére. A postahivatalokat az öt közigazgatási kerület szerint szervezték meg, kinevezték az új hivatalok személyzetét, a kerületi főnököket támogatták működésükben. Hogy az állami postaintézményt károsodás ne érje, intézkedtek a magán gyorskocsi járatok ellenőrzéséről, ha le-