Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

veleket közvetítettek, ezeket tőlük elszedték és a helyi postahivatalnak adták át, a vállalkozót pedig megbüntették. Miután az uralkodó az építésügyi hatóságok szervezetére vonatkozó rendelkezéseket jóváhagyta, Magyarországon is megkezdődött az új hatóságok megszervezése, az e célra kinevezett miniszteri biztos irányítása alatt. A központi közigazgatás a legnagyobb mértékben befolyt az építési kerületek beosztása, felállítása, megfelelő személyekkel ellátása munkájába, s abba, hogy a régebbi megyei mérnökök az új építésügyi hatóságok állományába átkerüljenek. A közigazgatási hatóságok kötelesek voltak középítkezések esetében a terveket és költségelőirányzatokat az illetékes építésügyi személyek által felülvizsgáltatni s a szabályszerű engedélyt beszerezni. Az utak, hidak és töltések igen elhanyagolt állapotban voltak, különösen a szabadságharc ideje alatt mentek tönkre. Ezek rendbehozatala érdekében szabályozták a közmunka-kötelezettséget, kiterjesztve azt osztálykülönbség nélkül az ország minden lakosára. Közmunkakötelezettségét mindenki megválthatta, ily módon jelentékeny országos építészeti alap gyűlt össze. A helytartóság szabályozta ennek kezelését és felhasználását. A közmunkakötelezetteket a szolgabírák és városi tanácsok írták össze. Az utakat állami és országutakra osztották fel, a fontosabb útvonalakat állami kezelésbe vették. Szabályozták a kisajátításokat. Közreműködtek a távíróvonalnak Pestig történő meghosszabbításában és a vasutak kiépítésében, itt a szükséges terület megszerzésére s a vállalkozók és birtokosok közötti viszályok elintézésére törekedtek. A folyami forgalom megnövekedtével folyamrendőrségről és hajózási szabályzatról kellett gondoskodni. A folyószabályozások ügyét is szorgalmazták, egyleteket alakítottak a Tisza, a Körös szabályozására; a Vág völgyében védegylet megalakítását támogatták az áradások ellen. Dunai védgátak építéséhez az állami alapból is hozzájárultak. A vámok szabályozása Magyarországon elavult, nem felelt meg az új viszonyoknak. Sok vita eredt ebből, különösen a volt adómentesek tiltakoztak az ellen, hogy tőlük vámot szedjenek. A helytartóság táblás kimutatásokat készíttetett a vámokról és szabályozta a vámügyet. A szabadságharc után az új igazságügyi rendszer bevezetéséig (1849 nov.) a politikai hatóságok tartoztak részben az igazságszolgáltatásról is gondoskodni, azután pedig tevékenyen kellett közreműködniük az új rendszer megvalósításában, az átmenet megteremtésében, az anyagi feltételek biztosításában, az árvavagyon átadásában. Az igazságszolgáltatás fejlődésében további lépést jelentett az államügyészségnek a kir. jogügyigazgatóságtól Geringer javaslatára történt különválasztása s a kincstári ügyészségek és államügyészségek felállítása, amelynél a polgári kormányzat egyrészt személyi javaslatokat tett, másrészt elrendelte a közigazgatási szerveknek a bírósági szervekkel való együttműködését, a „közrend és nyugalom fenntartásának érdekében". Több olyan rendeletet dolgoztak ki és tettek közzé, amely a közigazgatás jogszolgáltató működésével kapcsolatos (pl. új mezőőri rendelet, a mezőrendőri kihágásokért fizetett büntetéspénzek felhasználásának szabályozása, vagy a haditörvényszékileg elítélt egyének vagyonával szembeni követelések esetében követendő eljárás meghatározása stb.).