Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

A megszűnt megyei házipénztárakkal szemben felmerülő követelések kielégítése, az ezzel kapcsolatos ügyek intézése is a helytartóság feladata volt. Sok munkát adott a közigazgatásnak az adóhivatalok felállítása is egyes megyékben, főleg ott, ahol nem történt meg az utóbbi évek adókezelésének összehasonlítása a községek és megyei adópénztárak között. A fogyasztási adó kivetésének és beszedésének kérdése is foglalkoztatta a helytartóságot, különösen a 2000 főnél kisebb lakosú helyeken, ahol azt a kérdést kellett megoldani, hogy a beszedést a királyi kisebb haszonvételek birtokában levő földesuraknak vagy pedig a községeknek engedjék-e át. A városi fogyasztási adópótlék, a Pest és Buda közötti vámhatár megszüntetése is tárgyalásokat igényelt. A közigazgatás feladata volt a dohánymonopólium bevezetésével kapcsolatban annak népszerűsítése, a rendeletek kihirdetése és magyarázata, a lakosság kioktatása. Miután a sóval való kereskedelmet felszabadították^ az uzsorának igyekeztek gátat vetni. Végül számos rendeletet hoztak a bélyeges egyéb illetékek ügyében, valamint postaügyekben. A helytartóság egyik legkényesebb feladata az úrbéri kérdés szabályozása és a hozzá felterjesztett úrbéri ügyek eldöntése volt. A volt jobbágyok és földesurak közötti vitás ügyek elintézésére —• mint a továbbra is fennálló bordézsma, korcsmáltatási jog s egyéb kir. kisebb haszonvételek, valamint a lakosok legeltetési s faizási jogai — még 1849-ben külön úrbéri bizottságot létesítettek. Az egyház dézsmakárpótlásának rendezésére összeírták a klérus valamennyi úrbéri telkét. Az úrbéri kárpótlások lebonyolítására pedig 5 kerületi úrbéri bizottságot hoztak létre. Űrbéri és majorsági kérdésekben igen sok panasz futott be a helytartósághoz. Minthogy e kérdések véglegesen rendezve nem voltak, a nézeteltérések és összeütközések számára tág lehetőség adódott, a közigazgatási hatóságok pedig ez ügyekben legtöbbször a helytartóság döntését kérték ki. A helytartóság álláspontja ezekben kezdetben még nem volt egészen kikristályosodva, s általában hajlott a liberális megoldások felé, 1851-től kezdve azonban, miután határozottan kimondották a status quo fenntartását, ez az egységes szempont vezette őt az úrbéri ügyek intézésében. Az úrbériség és majorság kérdésében, valamint a tagosítások megindításának szüksége miatt számos részletes jelentést tett a minisztériumnak: így a deserta sessio-k, a kurialisták füstpénz-fizetése, az 1848 előtt magukat megváltott községek kártérítési igénye, a már lefolytatott tagosítási eljárások megújítása vagy az „örökös egyezségek" megkötése ügyében. A községi ügyek szabályozására ideiglenes szabályzatot dolgoztak ki már 1850-ben. Addig is azonban helyenként beavatkoztak egyes városok és községek ügyeibe, egyes városok költségvetését megvizsgálták, a háború következtében súlyos gazdasági helyzetükön igyekeztek javítani, kölcsönt szereztek nekik, takarékosságot vezettek be, a politikai hatóságokat kötelezték a megfelelő ellenőrzés gyakorlására. 1850. december l-jével minden sz. kir. várost, kivéve a kerületi kormányzatok székhelyeit és Debrecent (ez utóbbit kereskedelmi fontossága és területének nagysága miatt) mindenfajta közigazgatási ügyben az illetékes megyefőnököknek rendelték alá. Utasítást készítettek a sz. kir. és rendezett tanácsú városok részére is, amit végrehajtás végett a főispánoknak küldtek meg. Pesten, Budán és a kerületi székhelye-