Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

sítást. De la Motte-nak Sacher a helyettese, s amikor 1853. január 21-én a kormányzó az előbbit felmenti hivatalától, mert a belügyminisztériumba nyert osztályfőnöki beosztást, a helytartóság ideiglenes vezetését Sacherra bízza. A helytartóság napjai azonban ekkor már meg voltak számlálva. Az uralkodó, elfogadva Bach végleges rendezési tervét, amely Magyarország közigazgatásának dekoncentrálására irányult, 1853. január 10-én elrendelte, hogy az újonnan szervezendő helytartóság öt külön osztályban működjék. Az átmenet megkönnyítésére a helytartóság a hatáskörébe tartozó ügyek intézését fokozatosan adta át az öt kerületi kormányzatnak. Ez utóbbiak március 16-tól kezdve gyakorolták a helytartósági osztályok számára meghatározott hatáskört. A pénztárak és alapok kezelésével kapcsolatos ügyeket azonban a helytartóság még magának tartotta fenn, mert ezek felett csak neki volt áttekintése. Ezeken kívül a folyamatban levő újoncozásra, a hadikárpótlásra, a községek költségvetéseire és pénzügyeire vonatkozó jelentéseket is hozzá kellett még felterjeszteni. Ugyancsak nála maradt a „Landesgesetz- und Regierungsblatt" szerkesztésének feladata. Végül május l-jével a kerületi kormányzatok átvették a helytartósági osztályok teljes hatáskörét, s azok nevét és pecsétjét használták. A magyarországi helytartóság április 30-ával lezárta iktafókönyvét, május 15-ig még a felgyülemlett aktákat intézte el, s ekkor teljesen beszüntette működését. Ugyanakkor öt részre osztották az ország pénzügyigazgatását, az építészeti igazgatóságot és a causarum regalium directoratust is. Az iratanyag a helytartóság igen szélesre szabott működési körének megfelelően tárgyilag rendkívül gazdag és sokrétű. Geringer irodájának, majd az abból kinőtt helytartóságnak történelmi feladata lényegében egy teljesen új, formailag polgári, de valójában az abszolutizmust kiszolgáló államgépezet kiépítése volt Magyarországon. Ez az államgépezet az életnek azokra a területeire is kiterjesztette ellenőrző és szabályozó tevékenységét, amelyek 1848 előtt nagyrészt a rendi önkormányzatok ellenőrző befolyása alatt állottak. Ennek következtében a helytartóság tevékenységének jó része a szervezési és jogszabályalkotó munkára, valamint a statisztikai adatgyűjtő, regisztráló munkára irányult, s legfontosabb eredménye egy eddig Magyarországon még nem látott, egységes és bonyolult, a központi kormányzástól egészen a községekig kinyúló abszolutista erőszakszervezet létrejöttében mutatkozott. Az új közigazgatás megszervezésének elsőrendű feladatából következik,, hogy az iratok jelentős hányada ilyen ügyekkel kapcsolatos. Geringer, hogy a hivatalnoki kart „megtisztítsa" a forradalmi elemektől, mindjárt 1849 októberében fegyelmi bizottságot állított fel, amely a következő év januárjáig működött, a haditörvényszékekkel egyetértésben. Később, minthogy kevés volt a megfelelőnek talált tisztviselő, enyhítettek a tisztogatási eljáráson, és 1850 júliusában megszüntették a haditörvényszékek közreműködését is ezekben az ügyekben. Ekkor új fegyelmi bizottságokat állítottak fel, amelyek számos hivatalnokot rehabilitáltak, némelyeket megrovásban részesítettek vagy degradáltak, de csak keveseket bocsátottak el. Geringer fontos felada-