Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

„szakállas demokraták" közé vegyüljön — magát a minisztériumot is, mint a forradalom szülöttét, veszedelmesnek tekintette a Monarchia számára.

13 Amikor Ferenc József 1851. április 13-án elhatározta a birodalmi tanács (Reichsrat) megalakítását, s annak élére Kübecket helyezte, eldőlt a Monarchia belső kormányzatának sorsa: a konzervatív tábor bürokratikus szárnya győzött. Ettől fogva a birodalmi tanács a minisztérium fölött lényegében véve irányító szerepet gyakorolt, s Kübeck, a minisztertanács akarata ellenére, keresztülvitte a neoabszolutizmus rendszerének bevezetését. A liberális miniszterek levonták a konzekvenciákat: Schmerling már 1851 januárjában távozott a kormányból, Bruck ugyanaz év májusában lemondott, Bach, hogy maradhasson, az abszolutizmus táborába szegődött. Philipp Krauss pénzügyminisztert, aki az abszolutizmus bevezetését azért ellenezte, mert az államhitel érdekében szükségesnek tartotta a parlamenti ellenőrzést, Ferenc József az év végén bocsátotta el. Az abszolutizmus bevezetésének első lépését Ferenc József 1851. augusztus 20-i elhatározása jelentette, amellyel eltörölte a miniszteri felelősséget. Ugyanakkor felszólította a minisztériumot és a birodalmi tanácsot, adjanak véleményt arról a kérdésről, vajon a birodalmi alkotmány keresztülvihető-e egyáltalában? Bach ekkor még megkísérelte, hogy a nyílt abszolutizmusra való áttérést megakadályozza. Az alkotmányrevízió céljából létrehívott bizottságban azonban kisebbségben maradt, ez a bizottság az alkotmányban megígért és a kormány által tervezett liberális reformokat egytőlegyig elvetette. Elutasították a községek autonómiájára, a magyarországi törvényhatósági élet visszaállítására, a népképviseleti országgyűlésre és birodalmi gyűlésre vonatkozó javaslatokat, a bíráskodás reformjára vonatkozó polgári követeléseket. A közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztásával kapcsolatban is visszafelé léptek: elhatározták, hogy első fokon a kettőt ismét egyesítik, hiszen a nép amúgy sem érti meg a kettő közötti különbséget. A bizottság javaslatát Kübeck fogalmazta meg. A minisztertanács ekkor még mindig ellenállást tanúsított; Ferenc József hatalmi szóval vetett véget a vitának, december 31-én kinyilvánította a birodalmi alkotmány eltörlését és szentesítette az új „alapelveket",

14 amelyek szerint az ausztriai császárság jövőbeni kormányzatát be kellett rendezni. Az „alapelvek" mindenekelőtt az „ausztriai császári örökös monarchia" oszthatatlanságát dekralálják. Minthogy alkotmány nincs, nem is tartalmaznak közjogi tételeket, csupán a birodalom igazgatására vonatkozó utasításokat. Eszerint minden koronaországban országfejedelmi járási hivatalokat kell felállítani, ezekben a lehetőség szerint egyesíteni kell a különböző közigazgatási ágakat. A járási hivatalok fölé kerületi hatóságokat (megyéket) kell állítani, ezek területének meghatározásánál egyrészt a korábbi felosztást, másrészt a fennálló szükségleteket kell figyelembe venni. A kerületi 13 Walter, Friedrich; Kari Kübeck Freiherr von Kübau und die Aufrichtung des francisko-josephinischen Neuabsolutismus. Südostforschungen XIX. München 1960. 198., 206. 1. 14 Magyarországot Illető Országos Törvény- és Kormánylap (a továbbiakban: Orsz. Kormánylap). Budán 1852. 3—7. 1.