Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
A főhercegnek kötelessége volt a már ideiglenesen vagy véglegesen alkalmazott bármely rangú igazságügyi hivatalnok politikai, bírói és erkölcsi magatartásáról megfelelő úton pontos értesüléseket szerezni s javaslatait közvetlenül az uralkodónak megtenni vagy az igazságügyminisztériumhoz eljuttatni. A bírói ügyeket kizárólag az igazságügy minisztériumnak vagy a legfelsőbb törvényszéknek tartották fenn. 1856 őszén, amikor a katonai és polgári kormányzást végleg szétválasztották, s ezzel kapcsolatban a kormányzóságot átszervezték, az új politikai főhatóság, a főkormányzóság hatásköre pontos szabályozást nyert, amit az uralkodó 1856. november 16-i kabineti iratában hagyott jóvá. E szabályzat szerint a főkormányzóság a magyar királyság legfelsőbb politikai hatósága, neki van alárendelve az ország minden politikai és rendőri hatósága. A főkormányzóság magasabb vonalon a minisztériumokkal, a legfőbb rendőrhatósággal és a legfőbb számvevőszékkel levelez. A politikai hatóságok személyzete és hivatali szükséglete ügyében a főkormányzóság a belügyminisztérium alá tartozik. A főkormányzóság minden politikai ágban őrködik a legfőbb kormányzati elvek, törvények és szolgálati előírások s valamennyi kormányszerv tevékenysége fölött, s ezért kívánságára az ország minden politikai hatósága köteles neki felvilágosításokat nyújtani. Igazságügyi vonalon a főtörvényszékek elnökségeitől kérhet ilyen adatokat. Ha hibákat észlel, a saját hatáskörében intézkedik, vagy az illetékes központi hatóságnak tesz megfelelő intézkedésre javaslatot. Az állam biztonságát mindig szem előtt tartja, az államrendőri ügyködést irányítja a vonatkozó utasítások szerint. Joga van a közrend és nyugalom fenntartására, vagy a nyugtalanságok elfojtására szükséges rendszabályokat hozni. A főkormányzóság magában egyesíti az idézett szabályzat szerint a minisztériumok és központi hatóságok hatásköréből ráruházott jogokat. Az illetékes minisztériumnak vagy központi hatóságnak kell azonban felterjeszteni a) mindazokat az ügyeket, amelyek legfelsőbb döntésre vannak fenntartva; b) a szervezeti vagy törvényhozási javaslatokat s a törvények magyarázatára vonatkozó kérdéseket; c) a törvényektől és szabályrendeletektől való eltérésre vonatkozó javaslatokat; d) az évi költségvetési előirányzatban nem szereplő kiadásokra vonatkozó javaslatokat; e) mindazokat az ügyeket, amelyekben a megfelelő központi hatóságnak előzetesen a pénzügyminisztériummal, a külügyminisztériummal, a hadsereg-főparancsnoksággal va gy 3- legfőbb számvevőszékkel érintkezésbe kell lépnie: f) az országos alapok, a földtehermentesítési és más, a belügyminisztérium irányítása alá tartozó alap terhére történő építkezésekre és más, nem rendszeresített kiadásokra vonatkozó javaslatokat; g) olyan, különben a főkormányzóság hatáskörébe eső intézkedéseket, amelyek különös vagy elvi jelentőségűek, tehát ha hatásuk az ország határain túlterjed, vagy ha közvetlen összefüggésük van az egész birodalomra vagy egyes tartományokra nézve hozott rendszabályokkal; h) olyan hivatalonokok elbocsátására, lefokozására vonatkozó ügyeket, akiket az uralkodó, egy miniszter vagy központi hatóság nevezett ki, s ilyenek áthelyezési ügyeit, ha meghatározott állomáshelyre voltak ki-