Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

b) 1852 április—1860 június Az 1852. október 10-i instrukció értelmében Albrecht főherceg a fontosabb helytartósági ügyeket maga intézte: minden jogszabályalkotást és szervezési ügyet, minden kinevezési ügyet és személyi javaslatot, kitüntetési javaslatot fel kellett terjeszteni hozzá. Ö irányította a rendőri ügyeket is. Mindazokban az ügyekben, amelyek a minisztériumok hatáskörébe tartoztak vagy legfelsőbb elhatározástól függöttek, a minisztériumokkal folytatott hivatalos levelezést, jegyzékek formájában (a minisztériumok „alázatos jegyzékeket" intéztek hozzá). A helytartóság minden általános rendelkezését, amelyet a kormánylapban és a hivatalos újságban tettek közzé, a katonai és polgári kormányzó aláírásával adták ki. Neki volt alárendelve minden politikai és rendőri hatóság, mint helytartó ő volt a helytartóság vezetője, sőt a III. hadsereg parancsnoka is. A hadbíróságok is neki voltak alárendelve. Különösen az államrendőrséggel kapcsolatos ügyeket irányította, s a kivételes állapotból folyó intézkedéseket ő tette meg. Joga volt minden politikai és rendőri hivatalnokot hivatali vétség miatt hivatalától felfüggeszteni; joga volt sürgős esetekben ideiglenes rendelkezéseket hozni, ezeket azonban egyidejűleg közölnie kellett az illetékes minisztériummal vagy jelentenie az uralkodónak. A pénzügyminisztériumtól függő hatóságok, az orsz. pénzügyigazgatóság és az ideiglenes adókataszter bevezetésére rendelt bizottság a kormányzó előzetes beleegyezését kérték ki minden szervezési rendelethez s minden ilyen természetű javaslathoz, amit a pénzügyminisztériumhoz, ill. a telekadó-kataszteri főigazgatósághoz intéztek, s mindazokhoz a személyi javaslatokhoz, amelyeknek az eldöntése eme országos hatóságok hatáskörét túllépte. A hatáskörükbe eső helyek betöltésére nézve is ki kellett kérniük a kormányzó beleegyezését, s ha véleményük nem egyezett, felsőbb döntést kellett kérniük. Hasonló volt az eljárás, ha felsőbb rendelet nélkül akartak valamely szervezeti rendelkezést hozni és véleményük nem egyezett a kormányzóéval. Mindazoknak az ügyeknek az iratait, amelyekben felsőbb döntésre volt szükség, a főherceg útján terjesztették fel, az láttamozta, esetleg megjegyzéseket fűzött hozzájuk. A fegyelmi jog e hatóságok kezében volt a nekik alárendelt pénzügyi tisztviselőkkel szemben, ha azonban a főherceg politikai szempontból szükségesnek látott valamely rendszabályt egy ilyen tisztviselővel szemben, akaratának eleget kellett tenni, nézeteltérés esetén pedig felsőbb döntést kérni. Ha a kormányzó azt kívánta, hogy az általa szükségesnek tartott rendszabályt azonnal, felsőbb döntés bevárása nélkül ideiglenesen hajtsák végre, a kérdéses országos hatóság vezetője volt felelős azért, hogy ez végrehaj tassék. Ugyanezek az elvek voltak érvényesek a földművelés- és bányaügyi, valamint a kereskedelmi, ipari és középítészeti minisztériumok alá rendelt hatóságokkal szemben is, a postahatóságokkal szemben azonban azzal a korlátozással, hogy itt csak a hivatali helyek betöltésére nézve kellett az előzetes beleegyezést kikérni. Igazságügyi vonalon minden szolgálati hely betöltése előtt ki kellett kérni a főherceg beleegyezését, a javaslatba hozott személy elmúlt és jelen politikai magatartására, igazságosságára és erkölcsösségére való tekintettel. 13 Abszolutizmuskori levéltár 1 93