Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

D 8. ÁLTALÁNOS IRATOK 1849 15 csomó, 2 kötet 1—14. Iratok 1848—1849 15. „Protokoll", iktatókönyv 1849 16. „Index", mutatókönyv 1849 17. „Unterwerfungsakten", hódoló nyilatkozatok 1849 14 csomó 1 kötet 1 kötet 1 csomó Az iratanyag igen értékes forrásanyagot tartalmaz a szabadságharc megfelelő szakaszának történetére vonatkozólag. A politikai osztály irányította a császáriak által meghódított területek pacifikálását, a forradalmi elemektől való „megtisztítását", a fontos nyersanyagoknak a császáriak számára való biztosítását, a közigazgatás, pénzügyek, iskolaügyek ideiglenes megszervezését. Gondoskodott az uralkodó és Windischgrátz kiáltványainak sokszorosításáról, terjesztéséről, kiállította az új kir. biztosok kinevezési dekrétumait, utasításokat adott ki számukra. A szabadságharcban résztvett egyéneket elfogatta, intézkedett az ellenük megindítandó vizsgálatról, elrendelte birtokaik elkobzását. A bányatermékeket a császáriak számára foglaltatta le, intézkedéseket tett a kormánysajtó megindulása érdekében. Ide futottak be a különböző tervek Magyarország újjárendezésére vonatkozóan, bizalmas jelentések a politikai viszonyokról, a katonai kerületi parancsnokok jelentései a tapasztaltakról, a királyi biztosok beszámolói intézkedéseikről, kéréseik az általuk kormányozott terület közbiztonságának helyreállítására, katonai megerősítésére vonatkozóan. Ide juttatták a kormányhű püspökök beadványaikat, ide küldte Almássy Móric, a magyar kamarai igazgatás ideiglenes elnöke a pénzügyek rendezésére irányuló javaslatait, jelentéseit. Itt találjuk Schwarzenberg miniszterelnöknek, a bécsi szakminisztereknek és Welden bécsi katonai kormányzónak a magyar ügyekre vonatkozó jegyzékeit. Az iratok általában iktatószámaik növekvő rendjében vannak elhelyezve. Az iktatószám alatt mindig PAS jel (az osztály nevének rövidítése) látható. Némelyik iratot valamely tárgyilag kapcsolódó későbbi irathoz csatolták. Az iktatókönyv a következő adatokat tartalmazza: iktatószám, a beérkezés kelte, a beadó neve, a beadvány kelte, a beadvány tartalma, az elintézés módja, esetleg a csatlakozó irat száma. A beadvány tartalmának megjelölése általában részletes, sokszor az elintézés tartalmi része is kiderül az iktatókönyvből, így ez a kutatás szempontjából jó szolgálatokat tesz, főleg olyan esetekben, amikor az eredeti irat hiányzik. A kutatást a mutatókönyv átnézésével kell kezdeni. A mutató betűsorából a K hiányzik, ezzel kezdődő neveket, ill. tárgyi címszavakat C alatt kell keresni. Tárgyi szempontból a mutató elég jól használható, több tárgyi címszót közöl, s elég bő tárgykivonatokat ad. Csupán az iktatószámra, ill. számokra utal, de nem közli azt, hogy egy iratot esetleg egy másikhoz csatoltak. Ez az iktatókönyvből sem állapítható meg teljes biztonsággal. Kérőlapon a kívánt iratok iktatószámait kell feltüntetni.