Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

K. K. ARMEE-OBER-COMMANDO FELDMARSCHALL ALFRÉD FÜRST ZU • WINDISCHGRATZ: POLITISCHE UND ADMINISTRATIVE SECTION (A Windischgratz Alfréd herceg tábornagy-féle cs. kir. hadsereg-főparancsnokság politikai és közigazgatási osztálya) 1848 december—1849 április 15 csomó, 2 kötet, 1 füzet Windischgratz tábornagy, az osztrák császári seregek parancsnoka 1848. december 18-án, a császári hadseregek Magyarország területére való átlépése alkalmából megbízta Rousseau Leopold tábornokot Magyarország és Erdély politikai és közigazgatási ügyeinek vezetésével. Az ő irányítása alatt megalakult hivatali szerv közvetlenül a hadsereg-főparancsnokságnak volt alárendelve, mint annak egyik osztálya. Rousseau nem kapott szabad kezet a reá bízott ügyek vezetésében, Windischgratz az elintézendő ügyekről naponta jelentést kért, az osztály nem volt más, mint a hadseregparancsnok akarati elhatározásainak végrehajtója. A „politisch-administrative Section" intézkedett a császári csapatok által megszállott területek kormányzati ügyeiben legfelsőbb fokon. Windischgratz mint az uralkodó teljhatalmú megbízottja működött Magyarországon. A bécsi miniszterekkel jegyzék formájában levelezett, a magyar területen működő szervek neki tartoztak jelentéssel, s csak őrajta keresztül érintkezhettek az osztrák kormánnyal. Windischgratz idejében az osztrák centralista politika még nem érvényesülhetett teljes mértékben, ő a magyar ókonzervatívokkal működött együtt, s éppen ezért a magyar közjogi formákat — 1848 előtti értelemben — nem ejtette el teljesen. Az általa a megyék élére kinevezett biztosok címükben a „kir." jelzőt viselték, szemben a később meghonosodott s az ország alkotmányos különállásának megszűnését jelző „cs. kir." megjelöléssel. A politikai osztály levéltára a szabadságharc leverése után a Geringerféle helytartóság kezelésében volt. Windischgratz — miután hadseregparancsnoki tisztétől megfosztották — részben azért is, hogy önmagát igazolja, igyekezett a magyarországi működésére vonatkozó legfontosabb iratokat saját magánlevéltárában összegyűjteni. 1851-ben a hadügy- és belügyminisztérium útján Geringertől számos iratot kölcsönzött ki a politikai osztály levéltárából, hogy azokat lemásoltathassa. Az iratok — a politikai osztály levéltárának igen értékes darabjai — nem kerültek vissza. A róluk készített másodlatok Windischgratz irathagyatékában megtalálhatók; ezeket a csehszlovákiai Horsovsky Tynben levő Zemedelsko—Lesniczky Arohiv

6 őrzi, az Országos Levéltár filmtárában ezek mikrofilmképei a kutatók rendelkezésére állnak. A politikai osztály levéltára később a Bach-korszakbeli központi hatóságok levéltáraival együtt Bécsbe került, s csak az 1926. évben megkötött badeni titkos levéltári egyezmény értelmében adta át az osztrák Staatsarchiv a Magyar Országos Levéltárnak. 6 A Windischgratz család korábbi tachovi levéltára jelenleg a prágai Központi Mezőgazdasági és Erdészeti Levéltárban van elhelyezve.