Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

140—151. 152—157. 158. 159. 62— 73. 75—139. 74. „Cultus-Akten Siebenbürgen", erdélyi vallásügyi iratok „Cultus-Akten Croatien", horvátországi vallásügyi iratok „Studien-Akten Ungarn und Woiwodina", magyarországi és vajdasági közoktatásügyi iratok „Studien-Akten Siebenbürgen", erdélyi közoktatásügyi iratok „Convoluta", külön csomók Iratjegyzékek Tárgymutató 1848—1860 1848—1860 1848—1860 1848—1860 1848—1860 1848—1860 1848—1860 12 csomó 65 csomó 12 csomó 6 csomó 1 csomó 1 kötet 1 csomó A Schwarzenberg-kormánynak kezdetben nem volt közoktatásügyi minisztere. J. A. Helfert, akinek a tárcát felajánlották, de aki azt nem fogadta el, ideiglenesen, alállamtitkári minőségben végezte a teendőket. A miniszterek közül a közoktatásügyekkel előbb Stadion belügyminiszter, majd Thinnfeld földművelésügyi miniszter foglalkozott. 1849. július 28-án, a kormány átalakításakor, gróf Thun Leót nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszterré, aki hivatalát a minisztérium 1860. október 20-án történt feloszlatásáig megtartotta. Ez időponttól kezdve ismét Helfert intézte az ügyeket, amíg azok irányítását az államminiszter de facto át nem vette. Az osztrák vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörét az 1852. április 12-i legfelsőbb elhatározás szabályozta. Eszerint a minisztérium intézi a katolikus egyház, valamint minden törvényesen elismert hitvallás kultuszügyeit, kivéve a katonaság kultuszügyeit, az (1849. augusztus 22-i miniszteri rendeletben lefektetett) érvényes jogszabályoknak megfelelően. Az irányítja az oktatásügyet is, az gyakorol felügyeletet a nyilvános és magán polgári tan- és nevelőintézetek felett, kivéve a határőrvidéki iskolákat s általában valamennyi katonai tan- és nevelőintézetet. Annak hatáskörébe esik különösképpen azoknak az ügyeknek a tárgyalása, amelyek az egyetemek, jogakadémiák, gimnáziumok, műszaki intézetek, reál-, ipari és kereskedelmi iskolák, az elemi iskolák felszerelésére és személyzetére, s az azokban folyó oktatásra vonatkoznak, továbbá amelyek az államvizsgákkal és a tankönyvkiadással függnek össze. Az egyes koronaországok egyházi ügyeinek irányítását ez a szabályozás az érsekek és püspökök, ül. consistoriumok és superintendenturák kezébe helyezte. A koronaországok vallás- és közoktatásügyeinek intézésére a minisztérium az országos, kerületi és járási közigazgatási hatóságokat használta fel. Az egyházi ügyeket Thun a klerikalizmus szellemében irányította. Mái 1850 áprilisában olyan császári nyílt parancsokat eszközölt ki, amelyek a jozefinizmus rendszerével való teljes felszámolást jelentették. 1855-ben pedig létrehozta a konkordátumot az osztrák császárság és a római kúria között. Az oktatásügyben folytatott politikájára is a klerikalizmus és a centralizáció jellemző. Alig foglalta el Thun a miniszteri széket, Geringer Károly báró, a magyarországi teljhatalmú császári polgári biztos, 1849. augusztus 24-én jelentést tett neki az iskola- és oktatásügy állapotáról Magyarországon, és beszámolt eddigi vonatkozó intézkedéseiről. Thun első intézkedése