Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

A megyék kormányzatában is részben személyi, részben hatásköri változások következtek be. Ferenc József a legtöbb megye élére új főispánt nevezett ki, az ő feladatuk volt az országgyűlés előkészítése. A főispánoknak Majláth augusztus 26-án adott hivatali utasítást, s ugyanakkor közölte velük a fő szempontokat, amelyeket követniük kellett, hogy „előkészíttessék ama tér, melyben Magyarország jövőjének kérdése törvényhozásilag lészen megoldandó". Majláth elismerte, súlyos nehézségek származtak abból, hogy az ország közállapotai egyáltalában nem feleltek meg a jogfolytonosság követelményeinek. Hitte mégis, hogy „az annyira óhajtott alaki s anyagi törvényesség teljes visszaállítása különben is csak törvényhozási úton lévén eszközölhető, a magyar nemzet... az országgyűlési tárgyalások mielőbbi nyugalmas megkezdését lehetővé teendi". Igyekezett megmagyarázni, hogy a kormánynak nem maradt más választása, mint a megyék kivételes szerkezetét a törvényhozás további intézkedéséig fenntartani s egyelőre csak olyan változtatásokat eszközölni, amelyek a közjó és a szolgálat érdekében mellőzhetetlennek látszottak. Utasította a főispánokat, hogy a képesság, szorgalom vagy tapintat hiánya miatt bizalmat nem érdemlő megyei tisztviselőket, s azokat, akik hivatali teendőiket nem látják el pártatlan módon, más, „a közönség bizalmát bíró alkalmas egyének által" helyettesítsék; remélte, hogy ilyenek közérdekből hajlandók lesznek állást vállalni. A főispánoknak oda kellett hatniuk, hogy azok aggodalmait, akik a törvényhatósági működés azonnali helyreállítását kívánták, eloszlassák. Majláth szerint „a kormány a helyhatósági intézményt a magyar alkotmány egyik legértékesebb gyöngyeként tekinti ugyan, de ... éppen azért óvakodnia kell azt törvényhozási úton kívül s a mellőzhetlen előzményezés nélkül" visszaállítani, amikor higgadt mérsékletre volt szükség, s fennállt a veszély, hogy a helyhatóságok szenvedélyes rázkódtatások küzdőterévé válnak. Azt remélte, hogy a főispánok tekintélyt tudnak szerezni a tisztikar működésének, ha szigorú ellenőrzéssel, a visszaélések megtorlásával biztosítják annak önzetlen, tapintatos kötelességteljesítését; meg volt győződve arról, hogy így „a közigazgatást jelen kivételes alakjában is a méltányos kívánalmak s érdekbiztonság színvonalára emelhetik". A kormánynak arra kellett törekednie, hogy a választási mozgalmak küszöbén a közigazgatási gépezet működése fennakadást ne szenvedjen. Politikai okok is amellett szóltak, hogy óvatosak legyenek a tisztviselői karban eszközölt változtatásoknál. Majláth ezért felszólította a főispánokat, hogy az intézkedések foganatosítása előtt terjesszék fel az elbocsátandó tisztviselők s a helyettesítendő egyének névjegyzékét indokolt javaslat kíséretében a tárnokmesterhez, előzetes jóváhagyás végett. A hivatali utasítás a megyei kormányzat és elsősorban a főispán részére a következő főbb kötelességeket írja elő: A főispán a megyei kormányzat élén áll, közvetlenül a helytartótanácsnak alárendelve (1). ö irányítja és ellenőrzi megyéjének egész közigazgatási és törvénykezési ügykezelését (2). Köteles a közrend és közbiztonság fenntartásáról vagy helyreállításáról gondoskodni, a személyes biztonságot óvni, a megye szellemi és anyagi jólétét, az ipar és kereskedelem fejlődését lehetőleg előmozdítani s evégből különösen az egészségügy és a tanügy célszerű