Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

helytartótanács törvényes hatáskörének visszaállítását illetően Schmerling pártja aratott győzelmet: az a vélemény kapott szavazattöbbséget, amely szerint e hatáskör nem állítható vissza, mert ellenkező esetben a kormány minden Magyarországra vonatkozó elhatározása kérdésessé válnék. Eközben azonban — a minisztertanács háta mögött, a kabinetben — megérlelődött a döntés, amely Schmerlingnek is, Zichynek is bukását je­lentette. Deák Ferenc húsvéti cikke, majd Ferenc József magyarországi uta­zása a közeledés két állomása; a rendszerváltozást kiváltó legfőbb ok azon­ban a külpolitikai helyzetnek a Monarchia számára kedvezőtlen alakulása: előre látható volt. hogy a német kérdés is, az olasz kérdés is rövidesen há­borús konfliktushoz fog vezetni. E körülmények között született meg Ferenc József legfelsőbb kézirata 1865. június 8-án, amelyben Zichyvel közölte, hogy a helytartótanács tör­vényes hatáskörét helyreállítja s elrendelte, hogy a katonai bíróságok ha­tásköre július l-jével megszűnjék. Ugyanakkor jóváhagyta a sajtórendsza­bály függelékeként kiadandó utasítás tervezetét is. A hadügyminiszternek ugyanis azt az utasítást adta, hogy a katonai bíróságok a még elintézetlen bűnügyeket a pesti kir. táblának adják át, amely azokat vagy maga intézze el, vagy küldje meg az illetékes bíróságnak elintézés végett. A kir. jogügy­igazgatóság újjászervezéséhez is hozzájárult, megjegyezvén, hogy annak ha­táskörébe a jövőben kamarai és polgári ügyek természetesen nem tartoz­hatnak. 133 Röviddel ezután, június 26-án az uralkodó elbocsátotta Zichy magyar és Nádasdy erdélyi kancellárokat, s magyar főkancellárrá Majláth György tárnokmestert nevezte ki, az erdélyi kancellária ideiglenes vezetését pedig gróf Haller Ferenc tábornokra bízta. Július 18-án Pálffyt is felmentette helytartói állásától és br. Sennyey Pált nevezte ki főtárnokmesterré s a helytartótanács elnökévé. Végül július 27-én bezárta a birodalmi gyűlést, és e napon döntött a teljes kormány változás felett is. Schmerling helyett egy katolikus konzervatív arisztokrata, gróf Belcredi Richárd foglalta el az ál­lamminiszteri széket. A Belcredi-féle új minisztérium azzal a feladattal jött létre, hogy a Ma­gyarországgal való kiegyezést megoldja. Ennek érdekében, s a Belcredi által képviselt rendi föderalizmus szellemének megfelelően alkotmányreformot hajtott végre: a februári pátenst eltávolította a megegyezés útjából. Belcredi úgy érvelt az 1865. szeptember 17-i minisztertanácsban, hogy a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény nem fér össze egy olyan „összalkotmány­nyal", amely a birodalom minden népének jogait és érdekeit egyenlő mér­tékben biztosítja. Fel kell tehát függeszteni a februári pátenst, meg kell szüntetni mind a szűkebb, mind a tágabb birodalmi tanács működését. A mi­nisztertanács ennek megfelelően amellett foglalt állást, hogy új pátenst kell kiadni, s azt egy oly manifesztum kíséretében közzétenni, amely az alkot­mányfelfüggesztés miatti aggályokat igyekezzék eloszlatni. Ferenc József az ennek megfelelően megszerkesztett kibocsátványokat szeptember 20-án ho­zatta nyilvánosságra. Az alkotmányfelfüggesztés az osztrák és a magyar feudálisok közös műveként jött létre; a szeptember 23-i manifesztum elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom