Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

litikai bűnpereknél gyakorlatilag nem lehetett a magyar törvények szerint eljárni. Voltak ugyan ilyen törvények, sőt részben szigorúbbak az osztrákoknál, de ,,a magyar államjog indefiniált mai mivoltában — a helyzet kényszerűségénél fogva — politikai bűnként kellenék tekinteni azt, mit az ország törvényei vétségnek el nem ismernek". A provizóriumkori helyzet jogilag nem volt az októberi diploma előttivel összehasonlítható: akkor az ország alkotmányát nem létezőnek nyilvánították, az októberi diploma viszont visszaállította azt, s a provizórium idejére csak részben függesztették fel. Amit abból fel nem függesztettek, az teljes mértékben fennállt a provizórium alatt is, nemcsak jogilag, hanem de facto is, így pl. a bíráskodás alkotmányos eljárás szerinti módja. A bírósági hatáskört részben korlátozták ugyan, de a bírákat nem kényszerítették törvénysértésre. Ha azonban őket kivételes rendszabályok szerinti bíráskodásra kényszerítenek, az esetben az alkotmány körét túllépnék, amit mint alkotmányos bírák, nem tehetnek. Andrássy Forgáchnak mindössze ahhoz a javaslatához csatlakozott, hogy a katonai bíróságok közönséges sajtóvétségek esetén csak az illető közigazgatási hatóság felhívása következtében indíthassanak eljárást (azokban a sajtóügyekben, amelyek felségsértésnek vagy közcsendháborításnak minősültek, a katonai bíróságok kötelesek voltak minden felhívás nélkül is, hivatalból eljárni). Amennyiben a sajtóvétségek feletti ítélkezést mégis elvonnák a haditörvényszékektől, Andrássy amellett szólt, hogy azokat inkább sorolják kivételesen, fegyelmi úton a közigazgatás teendőihez. E célból bizottságokat lehetne alakítani a helyhatóságok kebelében, s ezektől a feljebb vitel egy a helytartótanácsnál felállítandó sajtóosztályhoz történhetnék. Ennél azonban célszerűbbnek vélte a helyhatósági élet felélesztését, mert ez esetben — írja — a kormány azok támogatásából meríthetné erejét, akiknek befolyását jelenleg a közügy kárára nélkülözni kénytelen.

121 Andrássy tehát azért kívánta a katonai bíróságok kivételes hatáskörének további fenntartását, hogy a polgári bíróságok eljárásának alkotmányos módját megőrizhesse. S míg az alkotmány teljes helyreállításával új törvények alkotásának rendes módja nincs adva, addig, a kiegyezés érdekében óvott minden kivételes jogszabálytól. Kétségtelen tény, hogy a nagyrészt feudális jellegű magyar jogrendszer a kor viszonyainak már egyáltalában nem tudott megfelelni. Amikor az októberi diploma a régi magyar bírósági szervezetet visszaállította, s amikor az országbírói értekezlet a régi magyar törvények érvényét nagy részben felélesztette, az egész hazai jogszolgáltatást egyrészt alkotmányos alapra helyezte, másrészt azonban gyakorlatilag válságos helyzetbe juttatta. A bíróságok működése vontatottá lett, s modern polgári törvények hiánya a gazdasági élet gátjává vált, úgy hogy különösen a kereskedelmi és iparkamarák az osztrák kereskedelmi és váltótörvény visszahozatalát sürgették. Ebben a helyzetben az uralkodó 1862. augusztus 16-án elrendelte a polgári és büntetőjog minden ágát átfogó törvényjavaslatok elkészítését, hogy azok majd királyi propozíciókként legyenek az országgyűlés elé terjeszthetők. Forgách az akkori országbíróval, Apponyival egyetértésben Pesten konferenciát kívánt összehívni e célból, s erre az országgyűlési pártok vezetőit is